Nagyon erős diszfória-érzés a terhesség, szülés, szoptatás gondolata miatt. Nektek is ilyen (volt)? Le lehet küzdeni?

Le szeretném szögezni, hogy jelenleg nem vagyok terhes, és az elkövetkezendő 8-10 évben nem is tervezek gyermeket vállalni, (20 éves vagyok) de amióta hosszabb távú kapcsolatom van, és néha szóba kerül a jövőbeli gyermekvállalás, gyakran el szoktam rajta gondolkozni.

Jelenleg ha belegondolok, nagyon erős szorongás, diszfória fog el. Nem tudom elképzelni sem, hogy lennék képes ép elmével "kibírni" hogy végig kell néznem, ahogy nő a hasam, érzem, hogy mozog bennem a baba... Tudom, hogy ez sokaknak egy gyönyörű, eufórikus élmény, és nem zárom ki, hogy nekem is az lesz, de jelenleg taszít a gondolat. Úgy érezném, mintha nem is a saját testemben lennék, és nem irányítanám többé a saját "otthonom". A szülés is, egyszerűen ahogy elképzelem, egy horror-jelenetet tudok csak magam előtt látni. Tudom, hogy rengeteg hormon felszabadul olyankor, ami átsegít a fájdalmon, és hogy az egész nem fog számítani, amikor megszületik a gyerekem, de akkor is. Rémisztő. A szoptatással is hasonlóan vagyok. Tudom, hogy a világ legeslegtermészetesebb dolga, de ha elképzelem, hogy nekem ezt csinálnom "kell" majd, elképesztő diszkomfortérzetem lesz.

Szeretnék gyereket, de hajlok afelé, hogy mondjuk csak egyet, és esetleg tápszeres baba lenne, de félek, hogy emiatt már alapból esélytelen lenne, hogy "jó anya" legyek. Az is szerintem nehéz ügy tulajdonképpen ezekben a kérdésekben, hogy persze, a terhesség, a szülés és a szoptatás kizárólagos anya-feadatok, de mindkét félnek beleszólása van, hogy hány nyerek legyen, meg hogyan legyenek táplálva, pedig a munka oroszlánrésze ekkor még a nőkre esik. Később nyilván már kiegyenlítődik a dolog. Szóval félek attól is, hogy a páromnak is meg lesz ezekről a dolgokról a véleménye, és nem fogunk tudni megegyezni.

Kérlek, ne ítéljetek el a kérdésem miatt. Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg nem állok készen a terhességre, úgyhogy erre nem kell senkinek felhívni a figyelmemet. Csak érdekel, hogy mások is voltak-e így vele, és nekik végül hogy alakultak a dolgok.

Köszönöm szépen!