Konkrétan minden babás dolgon elsírom magam. Ezek a hormonok?

Alapból érzékenyebb vagyok, de ez azért komoly... Valami csecsemős videót látok és már könnybelábad a szemem. A laborban a múltkor egy kisgyerektől vettek előttem vért, aki ordított, már lábadt könnybe a szemem. Ma a terhes ambulancián várva hazavittek két babát is (az ambulancia mellett kell elsétálni), azon is meghatódtam. Bejött egy kismama problémás császárheggel, apuka babázott addig a folyosón, hát azon is majdnem elbőgtem magam, olyan cukik voltak.

De bőgök, ha belegondolok az első találkozásunkba, a nagyszülőkkel való első találkozádba, minden ilyesmin, szó szerint. Momentán úgy tűnik a szülés utáni kórházi időnket végig fogom zokogni (38+3-nál) járok, meg még utána is minden első találkozót. Más is volt ilyen hiperérzékeny? Az én problémámra nem megoldás, de egy picit megnyugtat, ha nem egyedül vagyok ezzel a mimóza lelkűséggel így szülés előtt.