Mit szerettek avagy szerettetek a terhességben és mit nem?

Nekem ami nehéz volt:

20 hetesen kiderült h a babának vese problémája van.

Születése után magától javulni kezdett, de én emiatt annyit idegeskedtem, hogy nem merek másodikat vállalni.

Ami jó volt:

Nagyon szépnek, nőiesnek láttam magam, szép lett a hajam (utána sajna kihullott a plusz), mindneki kedves volt hozzám, figyelmes.

Imádtam a szobáját rendezgetni, a kelengyét megvásárolni.

Testileg nekem nem volt nehéz, energikus maradtam végig, rosszullét se nagyon volt az első trimeszter után. 35.hétig dolgoztam.

Kettes leírja, hogy boldogok voltak.

Erre a többség lepontozza. Miért??

Ennyi itt a savanyú irigy ember? Gyermektelen hordák? Vagy mi??? Normálisak ezek?

De akkor jöhet ide is:

Mi is boldogok voltunk, nagyon. Mint a filmeken. Videóztam a hasam ahogy mozog és küldtem férjemnek a munkahelyére h lássa ő is.

Reggelente hamarabb simogatta meg a hasam és köszönt neki, hogy szia baba, mint nekem.

Rengeteget simogattam és beszeltem hozzá, leírhatatlanul boldog időszak volt. És azóta is, elképzelhetetlenül szeretem a gyereket.

Tudom, hihetetlen, de a többség így éli meg, akárhogy is próbálják a divatos gyermektelenek beállítani, hogy ez egy lemondásokkal teli kín.

Első terhességet szerettem. Nem voltak rosszulletek, tele voltam energiával. Imádtam a tudatot. Szerettem mikor mocorog. Tűkön ülve vártam a vizsgálatokat is. Valahol azt akartam sose legyen vége ennek az állapotnak, mégis egyben alig vartam, hogy lássam. Nem volt olyany amit nem szerettem.

Aztán jött a 2.terhesség. folyamat rosszullétek, folyamatosan fájt mindenem. Rengeteget görcsöltem, véreztem. Nyarra esett a java, ájultam, szédültem, erőm nem volt. Pokolnak éltem meg. Emellett a nagy 2 éves volt, reggeltől estig kettesben voltunk. Sosem sírom vissza. A szülés is rosszabb volt.

3.at nem akarunk semmi szín alatt.

A mozgását én is szerettem, meg azt hogy energikus maradtam, és azt is hogy a férjem figyelmesebb lett velem.

Nem szerettem a végét, amikor már nem fértem el sehol, kényelmetlen volt minden és már csak vánszorogni tudtam séta helyett.

8. Sajnálom, hogy te a szüleidnek nem a kis kincse voltál. Keress fel a traumáiddal szakembert! Nagyon torz személyiséget tud eredményezni, ha elhanyagoltak gyerekkorodban. Nálad is ez lehet a baj.

Én a pocakomat szerettem. Szerencsés voltam, mert semmilyen problémám nem volt, a hasam sem volt igazán nagy és szép kerek volt. Tetszett ahogy a férjem simogatta és “beszélgetett” a babával. Nagyon negatív dolog velem nem történt, talán csak az, hogy állandóan pisilnem kellett :D

Szerettem érezni a baba mozgását.

Utáltam, hogy fél óránként keltem éjjel pisilni. Illetve a gyomorsavat is utáltam a hányingerrel együtt.