Ti már a terhesség elején is szerettétek a babátokat?
Figyelt kérdés
Most vagyok 15 hetes, és nem érzek semmit. Persze azt nagyon várom, hogy megszülessen a pici, sokszor elképzelem hogy milyen lesz majd.
De ennyi, nem érzek hatalmas, túláradó szeretetet, sőt egyáltalán semmit. Tudom hogy ott van a hasamban, de nem kötődöm hozzá. Ez normális? Vagy valami baj van velem?
Semmi baj nincs veled. Elárulom neked, hogy még amikor megszületik sem biztos, hogy elönt a hú de nagy szeretet érzése. A kötődés kialakulásához idő kell még a születés után is.
2014. okt. 16. 10:33
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 anonim válasza:
Nem, ez egy folyamat. Légy türelmes magaddal. Persze, szereted, nem annyira, mint amikor meg fogod tudni ölelni. És amikor megszületik, akkor sem lesz minden mindjárt rózsaszín, még jobban és jobban fogod imádni, ahogy telik az idő, ahogy lesz egy csomó közös pillanatotok, amikor odabújik, puszit ad, vagy azt mondja, szeretlek anya... anyává válni nem egy pozitív teszttől vagy szép uh képtől fogsz. Egy folyamat, hosszú, szép, néha fárasztó és fájdalmas, de elképesztő folyamat! :) Türelem, nyugalom, és hagyd érezni magad, minden kialakul! :) Csak figyelgesd magatokat, és meglátod! :)
2014. okt. 16. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
3/12 anonim válasza:
nyugi én egészen a szülésig nem éreztem azt a túláradó szeretetet. persze nagyon vártam, de mivel egy megfoghatatlan kép volt, így addig nem tudtam vele igazán mit kezdeni.
Aztán mikor a szülőszobán láttam apát elolvadni és aztán én is a kezembe fogtam, minden várt érzés megérkezett és azóta ez csak folyamatosan erősödik.
2014. okt. 16. 10:40
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 anonim válasza:
Örültem neki, de azt hogy szerettem, erős lenne állítani. Most jöttem rá, hogy a szeretet fokozatosan alakult ki és nőtt bennem "hatalmas túláradó szeretetté". Ez akkor alakult ki, miután megszületett és láttam fejlődni, személyiséggé válni. Most már tényleg Őt magát, a lényét és a tulajdonságait imádom (amíg magzat volt, nyilván ezeket nem is ismerhettem).
2014. okt. 16. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
21 hetes és 4 napos kismama vagyok. Sokat vártunk a babára, és nagyon nehezen sikerült.
Nekem fokozatosan erősödik az érzés, hogy szeretem.
Nem nagyon mertem beleélni magam egy darabig az előzmények miatt. Most, hogy túl vagyunk már 2 genetikain, és iszonyú aktívan mozog, velem fekszik, velem kel, most merem elhinni, és most kezdem igazán szeretni. :)
Lehet, hogy te is így leszel majd, de az is lehet, hogy születése után fogod fel, hogy tényleg a ti gyermeketek.
2014. okt. 16. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Én az elején nagyon rosszul voltam, úgyhogy kifejezetten utáltam szegénykémet. Aztán ahogy ez elmúlt, és mocorog, és valahogy nagyon kedves és alkalmazkodó babának tűnik, úgy szeretem egyre jobban. Tudom, hogy ez nem általános, de bennem már most kialakult a kötődés, és amennyire rosszul voltam az elején, a hormonok most valahogy épp ellenkezőleg hatnak, és nagyon jó a közérzetem, pedig már a nyolcadik hónapban járok, szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy nagyon pozitív érzéseim vannak a pici ismeretlennel kapcsolatban. Viszont az is hozzátartozik, hogy nem vagyok fiatal kismama, tehát elég rég álmodozom erről az egészről. Ugyanakkor teljesen normális szerintem is, ha esetleg még a szülés után sem alakul ki rögtön a hű de nagy szeretet. Majd idővel!
2014. okt. 16. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Szia. En amint megtudtam elkezdtem hozza beszelni,hiaba,higy nem hallotta :) de nemreg volt kb 1hetes siros idoszak amikor elegem volt a terhessegbol es mar a vegen akartam jarni,pedig most vagyok csak 20 hetes. De fel kell dolgozni mindenkepp hogy terhes vagy es anyuka leszel,neha nekem is szoknom kell. Akkor kezdem el jobban kotodni amikor mar ereztem hogy rugdos
2014. okt. 16. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
szia.én 35 hetes vagyok de még most sem érzem azt amit te.persze jó érzés mikor mocorog, simogatom beszélek neki mindig:) az én kislányom...de szerintem bennem azért nem indult még el ez mert az anyósom állandóan dirigálna és beleszólna mindenbe, állandóan unokázik már most, megszabja mit hogyan kell csináljak majd vele.egy szóval utálom a nőt.és ha belegondolok , hogy ha csak egy kicsit is hasonlítani fog akár külsőre arra a kotnyeles nőre összeszorul a torkom.tudom ez elég furán hangzik.:S várom már , hogy megszülessen, biztos vagyok benne, hogy megváltozik ez a dolog hiszen ő a párom és az én közös gyermekünk.én nem vagyok normális ezért szerintem..de majd kialakul ahogy a többi csajszi mondja.ez egy folyamat.:)
2014. okt. 16. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 anonim válasza:
Anyósommal én is hasonló képpen erzek :) a csaladba szinte mindenki az o szemeit orokolte. Paromnak 3testvere van,mindenkinek ugyanolyan szeme van mint annak a sarkanynak,kivive paromnak ( hal` istennek :) ) es en is felek hogy az o szemeit orokli a fiam, olyat mond hogx o segit felvenevelni mert mar 4gyereket felnevelt. Nem neki szulom... brrr hatborzongato noszemely :D
2014. okt. 17. 06:34
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 anonim válasza:
6-os vagyok. Egy konkrét kérdésre leírtam válaszként a tényeket illetve az érzéseimet. Melyik része nem tetszett? Hogy nem vagyok fiatal? Vagy hogy én már most szeretem a gyerekemet? Vagy az, hogy szerintem tök természetes, ha ez csak később alakul ki?
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: