Miért félünk gyereket vállalni?
Nagyon szeretnénk egy kisbabát, de mire oda kerül a sor mégis védekezünk. Vajon mitől félünk, miért pánikolunk be?
Eddig úgy éreztem, hogy felkészültek vagyunk rá, mi változott?
Beszélgettünk erről a férjemmel, de nem jöttünk rá, mire várunk még.
Segítsetek tapasztaltak, nálatok, hogy volt az első babánál?
válasza: válasza:Szia!
Mi is pontosan így voltunk mint most ti,elteltek az évek,mikorra ténylegesen rászántuk magunkat nem akart összejönni a baba.
Alávetettük magunkat egy meddőségi kivizsgálásnak,és kiderült a férjemnek sokkal kevesebb életképes spermája van mint kellene,úgyhogy januárban megyünk egy meddőségi központba lombik programra,mert nekünk csak így lehet,ha lehet gyerekünk.
Szóval ebből azt akarom kihámozni,hogy ne gondolkozzatok vágjatok bele.Ha mi is ellőbb lépünk már lehetne gyerekünk.
Nagyon sok szerencsét kívánok neketek.
Puszi.
Kedves 2. Válaszoló!
Lehet, hogy igazad van.
Remélem Titeket is minél hamarabb megajándékoz a sors egy kis angyallal, aki szebbé tezsi az életeteket!
Sok sikert, és Boldog Karácsonyt kívánok Nektek!
Kedves 1. Válaszoló!
Talán a lemondásoktól félek.
De, ha Te mondod, hogy kibírható, akkor, talán én is úgy érzem majd.
Sok boldogságot nektek is!
válasza:A 2.válaszoló vagyok 34 leszek most karácsonykor.
És te?
Nektek is Boldog Karácsonyt!
Én még csak 22, de a férjem 30.
A korkülönbség miatt nehéz döntés, mert Én nem akarom, hogy túl korai legyen nekem, de azt sem, hogy a férjem legyen későn apa.
Vagy ez hülyeség?
válasza: válasza:Szerintem ha erre gondolsz hogy a párod ne legyen túl későn apa, akkor az nem annyira jó. Szerintem nagyon fiatal vagy még, és még élvezzétek ki egymás társaságát.
Mi 26 és 28 évesek voltunk első gyerekünk születésekor, nagyon vágytunk rá és 6 éve együtt voltunk már akkor, és mégis hatalmas változásként és megdöbbenésként ért minket hogy egymásra töredéknyi időnk sincs ahhoz képest ami a baba születése előtt volt.
Pedig normális, értelmes emberek vagyunk:) és tervezett baba volt, mégis hozzá kellett edződjünk, hogy mostantól csak ő az első nem csinálhatunk akármit, nem mehetünk bárhová stb.
Mondjuk nekünk nincs semmi családi, rokoni segítségünk ez is közrejátszik benne, hogy nem jutunk el egy moziba, színházba, kikapcsolódni bárhová stb.
De amúgy is ha belegondolunk hogy idegenre bízzuk, akkor inkább elfelejtjük az egész kettesben lévő témát..szóval furcsa kettős érzés ez. Nem is tudnék már felszabadultan bármit is csinálni a fiam nélkül, mert nála van minden gondolatom.
Szóval nagyon nagy változás ez, amivel még ráérsz szerintem.
De ti érzitek:)
ha csak a párod miatt döntesz az igen felé, az pedig nem vezet jóra.
Ő sem "öreg még:)) Pár évet várhatna még, főleg hogy te ilyen fiatal vagy.
Hú bocs hogy ilyen hosszú lett, azért ne pontozd le léci:)
válasza:A 2.válaszoló vagyok.
Mi is pontosan így voltunk a férjemmel mint ti,mi is élveztük az életet utazgattunk,boldogok voltunk.De a környezetemben mindenki elkezdett szülni,és nekem is rá kellett döbbennem,hogy ketyeg az a bizonyos biológiai órám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!