Rossz szülő leszek, ha elképzeléseim vannak, hogy milyen legyen a gyerekünk?
Mindig kislányt szerettünk volna mind a ketten a férjemmel (1 gyereket tervezünk), de mikor kiderült hogy kisfiú, elkezdtem átállítani az agyam arra, hogy milyen jó, hogy kisfiú, és milyen lesz majd. Ez sikerült is, viszont nagyon elképzeltem, hogy milyen lesz majd, és nem biztos hogy jó dolog ilyen elvárásokkal nekimenni az anyaságnak.
Elképzeltem, hogy a párom arcát és haját örökli, de az én alkatomat (magas, vékony, nem hízékeny), hogy olyan nyugodt és vidám természetű lesz, mint a párom. Én sajnos hajlamos vagyok a szorongásra és a hangulatingadozásokra, ezt nem akarom a gyerekemnek. Remélem olyan okos lesz, mint a párom, de olyan szorgalmas mint én. Azt pedig nagyon remélem, hogy apukám természetét abszolút nem örökli, mert ő nagyon nehéz eset. Nagyon remélem, hogy nem lesz ez a tipikus rossz kisfiú, aki verekszik és rombol, engem sokat bántottak az ilyen gyerekek iskolában, lehet ezért is szerettem volna inkább lányt eredetileg. Másrészt a párom annyira nem ez a típus, szóval remélem nem sok esély van erre.
Mennyire normálisak ezek a gondolatok terhesség alatt? Bűntudatom van amiatt, hogy már most elképzelem milyen lesz, és ha nem így alakul, akkor csalódni fogok, amit ő is érezhet. Nem akarok rossz szülő lenni! Volt még valaki, akinek ilyen érzései voltak?
31 hetes kismama
válasza:Ha csak képzelegsz, de ezek nem elvárások, csak álmodozások, remények, akkor nem gáz. Szerintem ezzel mindenki így van.
Mi mindig azon nevettünk, hogy ha ezt örökli apjától és amazt tőlem, akkor milyen könnyű, jó dolga lesz a sulikban, életben, de ha fordítva, azaz azt, amiben nem vagyunk elégedettek magunkkal, akkor az mekkora szívás lesz. De ettől még így is úgyis szerettük volna, meg szeretjük is őket.
Egyébként az első gyereknél meg voltam győződve, hogy nagy haja lesz, mint nekem, erre tök kopasz volt (ennyit a gyomorégéses babonáról is:)). A másodiknál meg meg voltam róla győződve, hogy biztos valami olyasmi lesz külsőre babának, mint a bátyja - hát egyáltalán nem hasonlított :) De mégis mindkettő nagyon cukiii volt nekem :D
Az a baj, szerintem ezek inkább elvárások, és csalódott lennék, ha nem ilyen lenne. Na jó, a külső dolgok nem érdekelnek igazából, ha duci, vagy nagy orra lesz, stb, az nem baj, de egy verekedős, nagyon eleven kisfiút nem hiszem, hogy jól kezelnék, mert annyira nem ilyen vagyok se én, se a párom.
Örülök amúgy, hogy nektek jól alakult minden! :)
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Az én gyerekem lány, verekszik néha és gúnyos is, szóval nem garancia. Én is álmodoztam róla, hogy majd olyan lesz, mint én, csendes, kedves, szófogadó, majd hogy igyekszem oldani a szorongását és kedves szavakkal bátorítani őszintén, amit én sosem kaptam, nem kényszerítem bele helyzetekbe, és biztosan okos lesz, mert az anyjuk IQja nagy hatással van rájuk, meg mittudomén.
Na köze nincs a gyerekemnek az elképzelt modellhez, és nem hiszem, hogy ezért rossz szülő vagyok, a verekedős, rendbontó, nevelhetetlen gyerekre nem sokan vágynak, hogy "na majd az enyém lever mindenkit, majd az enyém fellázad meg beszól másnak".. Nem az én alakom örökölte, nem az én haj és bőrszínem, és kicsit sem halk.
Attól még bírom és pár dolog bejött, mondjuk meglepően vicces, ami én sosem voltam, csak úgy kell keresgélni a jó tulajdonságait és kemény a harc a rosszakkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!