Kiderült,hogy a férjem megcsalt,rá 1 hétre pozitívat teszteltem,te mit tennél?

Pár megjegyzés:

-A te életedet te ismered, nincs két egyforma élethelyzet. Neked kell tudnod mit fogsz tenni.

-fentihez kapcsolódva, az sem mindegy, mik voltak az előzmények, hogy éltetek eddig.

-bár leszóltátok a hármast, rosszul tettétek, mert van igagsága. Soha nincs olyan, hogy csak az egyik fél a hibás. Minden okkal történik. Ki kell deríteni, miért lépett félre. Ha ilyenre sor kwrül egy kaocsolatban, akkor ott valami nincs meg. És nem, ez nem áldozathibáztatás.

Összességében megmosolyogtató, hogy a hozzászólásokból üvölt, melyiket írták nők. A saját kudarcaikért a te férjeden akarják elverni a port.

De ne haragudj, az is megmosolyogtató, hogy a felelősséget eá akarod tolni a válaszadókra. A te házasságod, a ti életetek, a ti gyerekeitek. Azon múlik mindezek sorsa, hogy ide épp a habzószájú, bosszúszomjas nők, vagy a józanul gondolkodók írbak előbb?

Elvileg felnőtt vagy, dönts így, vagy úgy, aztán vállald érte a felelősséget!

57. Nincs ezzel baj, hogy meghallgatja mások mit tennének. Ettől még nem tolja ránk a felelősséget és persze, hogy ő fog dönteni. A nők tipikusan így szoktak gondolkodni, hogy párhuzamosan eldumálnak egymás mellett, panaszkodnak, amivel kiadják a feszkót, infót gyűjtenek, hátha más is járt már így, aztán elgondolkoznak mások szemén keresztül is látva magukat.

Ja biztos vot valami, ami otthon nem tetszett, de ettől még áldozathibáztatás azt mondani, hogy miatta csalta meg a férje. A férjének gondolom, lett volna lehetősége előbb elmondani, mi gondja van, mi hiányzik, és ha nem sikerül kompromisszumra jutni, elválni és utána keresni mást. De konfliktusmentesebb, kényelmesebb volt, hogy a kecske meg a káposzta is hátha belefér, ezért inkább kockáztatott.

"Nincs ezzel baj, hogy meghallgatja mások mit tennének. Ettől még nem tolja ránk a felelősséget és persze, hogy ő fog dönteni."

És egyetlen pillanatig is el tudod hinni, hogy nem befolyásolják az olvasott vélemények? Ne vicceljünk..

Pontosan azért kérdezett, mert egyedül nem tudott dönteni.

"Ja biztos vot valami, ami otthon nem tetszett, de ettől még áldozathibáztatás azt mondani, hogy miatta csalta meg a férje."

Bocs, sem én, sem a hármas, vagy hetes vagy melyik sem ezt mondtuk. Azt mondtuk, hogy egy yen történet mögött soha nem csak az egyik félnek kell magába néznie. Nem fogsz olyan pszichológust találni a Földön, aki ezt ne támasztaná alá. És nem, ez qrcára nem áldozathibáztatás. Annak tartani viszont mártírkodás.

"A férjének gondolom, lett volna lehetősége előbb elmondani, mi gondja van, mi hiányzik, és ha nem sikerül kompromisszumra jutni, elválni és utána keresni mást. De konfliktusmentesebb, kényelmesebb volt, hogy a kecske meg a káposzta is hátha belefér, ezért inkább kockáztatott."

Millió házasságból kb egynél megy ez úgy végbe, ahogy leírtad, függetlenül attól, hogy a férj, vagy a feleség lép félre. És ennek az egyik lwgfőbb oka az, hovy a házastársak nem egymással, hanem egymás mellett élnek. Valami nincs meg, valami hiányzik, amiről nehéz beszélni, és sokan ezt a hiányt úgy pótolják, hogy félremennek. Nem akarnak elválni, ragaszkodnak a családjukhoz, csak azt a valamit, ami nem fwltétlenül a testiség, csak azt megkapni valakitől. És ezt nem könnyíti mwg az sem, hovy sok esetben, ha erről otthon beszélni akar valaki, a másik fél (és ez sokszor a nő) pont ezen húzza fel magát és megsértődik. Az érdemi párbeszéd elmarad és ezzel löki a párját más karjába. Majd körbeduzzogja a világot, hogy az ő férje, felesége micsoda szemét.

Ezen kéne elgondolkodni.. Mert ez soha nem egy emberen múlik. A házaspár két embert jelent.

Az az érdemi párbeszéd (vagyis lelkizés, amihez marha sok férfinak szokott kedve lenni...) azzal kezdődik, hogy kinyitod a szájadat. Mindig annak kell kezdenie megbeszélni valamit, aki tudja, hogy meg akar beszélni valamit. Nem pedig a másikat hibáztatni, hogy nem volt gondolatolvasó. A másik, hogy egy párbeszéd sem nem üzleti tárgyalás, ahol ezért ezt kell adjad, sem nem a bili kiborítása, azaz nem az igényeidet kell sorolnod, mint valami zsarolási listát, hogy különben muszáj megcsalnom téged. Hanem azt kellene ilyenkor megtudni, mit tehetnél te, hogy a másiknak több kedve legyen hozzád. Ez meg még kevesebbeknek megy.

De megint azt mondom, hogy tökmindegy, mi volt a baj, mi ment félre, mit lehetett volna tenni és ki kezdte. Ez a férfi nem csapatban gondolkodott már. Aki többször is megcsalja a másikat, az ezerszer is kis döntéseket hoz, hogy egyik lábát a másik után merre igazítja és ezerszer is hazudik a másik szemébe, hogy hol volt, mit csinált, mire költött időt, pénzt, gondolatot. Egy házasságpár tényleg két ember, de ez azt is jelenti, hogy egyikük sem csak önmagáé.