Titeket zavart ha állandóan a terhességetekről faggadtak?

Engem az zavar némileg, hogy én és az egyéb érdeklődési köröm mintha megszűnt volna létezni. Csak a babáról és a terhességemről kérdez már mindenki, a korábbi általános témák kb. eltűntek, de igyekszem mindig erre terelni és akkor mindenki lelke nyugodt. Idegeneknek nem válaszolok érdemben, csak udvariasan, hogy "köszi, jól bírom". A közelebbieknek már lehet elmondom az igazságot is. :D Kismamákkal szeretek diskurálni, ők ugyanazon mennek keresztül, mint én, bennük is sok a kérdés, bennem is, de egy idő után az is elég. Akkor van baj, ha kiderül, hogy merőben más a hozzáállásunk a dolgokhoz. :D

Amit én mérhetetlenül utálok, az az állandó negatív hangulat, ami körbejárja a témát. Őszintén szólva ettől hányni tudnék. "Úristen de durva lesz a szülés", "életemben nem éltem át olyan 47 órás kínt", "mennyire fáradt leszel egy újszülött mellett", "majd meglátod mennyire keveset fogsz aludni", "fú amikor bedurrannak az ember mellei"... "majd meglátjátok"... Na én ezektől kivagyok. Tudom, tudom. Nehéz lesz. Sokszor, de miért kell erre fókuszálni és paráztatni állandóan a kismamákat? Van olyan nő a baráti társaságunkban, aki ezt mesterfokon űzi. Elmondja, reagálok rá udvariasan, hogy igen, tudom hogy sokszor nehéz lesz. A válasz az, hogy deeeehogy tudoood... és nyomja tovább a pesszimista szöveget. Nem is tudom. Ezzel ő most segíteni szeretne tulajdonképpen!? Na ő az, akitől igyekszem távol tartani magam. :) Meg úgy általában az ilyen emberektől... Én szeretek realistán gondolkodni, amiben azért van pozitív oldal is, nemcsak negatív.

Egyébként én is azt gondolom, hogy a terhességem a legmélyebb magánügyünk a férjemmel, úgy is kezeljük, de azt is megértem, hogy a barátainknak és a szüleinknek is nagy dolog ez, így nyilván szívesen beszélgetek velük erről, ha kérdeznek. Főleg, ha normális beszélgetőpartnerek, nem a negatív kisugárzásukról híres hangulatgyilkos egyének.

A kedvenc kérdésem "hogy van a baba?"

Komolyan honnan tudjam, hogy van szegeny? Remélem, hogy jól de azon kívül, hogy érzem mocorogni más jeleket nem küld arról épp, hogy érzi magát.. 😅

Van egy barátnőm aki a terhesség alatt nem tudott semmi másról beszélni csak a terhessegerol.. Már akkor tudtam ha egyszer várandós leszek figyelni fogok, hogy ne ez legyen az egyetlen témám. Hál' Istennek nem kell magam visszafogni ugyanis nem is beszélgetek erről szívesen mással csak a férjemmel. Én is úgy érzem ez a mi kettőnk csodája, nekünk kell ezt megelni kettesben, nem másokkal.

Engem is inkább az intimebb kérdések zavarnak és sajnos van belőlük bőven. Pl. Hogy szeretnék szülni, meg bent lesz e férjem, biztos akarom e hogy bent legyen, kérni fogok e epidurált, szokott e égni a gyomrom stb.

A hogy van a baba kérdés is nagyon frusztráló, mert csak remélni tudom hogy jól van és nincs semmi baj. Főleg nagyon idegesítő volt akkor amikor még nem éreztem a mozgását és fogalmam nem volt hogy hogy van.

Az egyszerű hogy vagy/ hogy viseled kérdések nem zavarnak, le tudom rendezni 2 mondatban, nyilván nem kezdem el fejtegetni az épp aktuális nyűgjeimet.

De erre jó taktika az, hogy köszönöm jól viselem... és mivel tudod kivel állasz szemben, tudod hogy még beszélgetni akar-e, vagy beéri ennyivel, így megelőzheted. "Köszönöm jól viselem... kiderült, hogy kislány, Erzsinek fogják hívni és tegnap már megrendeltünk ezt-azt a szobájába". Normálisan adtál infót, amibe ő tud kapaszkodni a következő kérdéseinél és olyan irányba terelted a témát, amiről épp szívesen beszélnél.

Én azt látom pl. a kollégáiomon, hogy inkább sokszor bénán állnak az emberek ehhez. Szeretnének érdeklődni, de nem igazán tudják, hogy miről is kéne/lehetne, így dobni kell egy kis fogózkodót, ők pedig ráharapnak. :) Addig csak ilyen kényszeredett, elcsépelt beszelgetések lesznek.

33-as vagyok.

Igen engem is addig zavart nagyon a hogy van a baba kérdés amíg nem éreztem a mozgását. Az ember aggódik folyamatosan és nem meri kijelenteni, hogy jól van amikor fogalma sincs róla...

Nekem van egyébként facebookom és instam is de facebookra évek óta nem töltök fel semmit, instara is nagyon ritkán. A terhessegemrol nem osztottam meg egyetlen képet sem, mert nem várom idegen emberektől a gratulációt. Akinek akartam elmondtam. A hideg kiráz a facebookra feltoltott ultrahangos képektől, meg a 3 perces magzat mázas újszülött képektől.. Ezek szép pillanatok annak aki éppen benne van de nem érdekli mind a 850 ismerősödet.