Megvárnátok a két évet a helyemben?
Most fogok dolgozni óvónőként januártól. Úgy terveztem meg lesz az egy év és szeretnék akkor terhes lenni. Sajnos terhesen már nem szeretnék dolgozni.
Azonban mivel most kezdek dolgozni határozottra vesznek fel és azt mondták 2 év után a minősítő vizsga után tesznek át engem határozatlanra.
Ha egy év után elmegyek szülni és visszamennék dolgozni akkor megint újra kezdődne a 2 év gyakornoki idő sajnos.
Szeretnénk 3 gyermeket, terveink szerint igazából egymásután megszakítások nélkül, persze ez még változhat.
Azonban mi már nagyon szeretnénk kisbabát, 26 leszek mire megszületik az első gyerekünk, ha megvárom azt a 2 évet, ami azért zavar engem, mert én őszintén mindig 24 évesen gondoltam az elsőt, ami persze így sose lesz és én szeretnék fiatal anyuka lenni.
Elég dacos és makacs vagyok ilyen téren, mert engem az sem érdekelne, ha újra kell kezdeni a gyakornoki időt azt a 2 évet, fontosabb nekem, hogy gyermekem szülessen, úgymond minél hamarabb.
Hát hasonló gondolkodású személyt nem ismerek és bízom benne sokan elolvassák és mondanak valamit.
Arra is gondoltam, hogy 1 évet dolgozom, h legyen tapasztalatom, aztán terhes leszek és ugye elmegyek betegre vagy mire, amire ilyenkor szoktak. Aztán keresek valami olyan munkát, amit akát 8 hónapos koromig csinálhatok. Pl. Valami nyugisabb! eladói munkát vagy call centert esetleg.
Anyukám eladó, őt 3 hónap után határozatlanra tették, így szerintem lenne lehetőségem határozatlan viszonyra + pénzt is keresnék még akkor vele, ugyanannsit mint az óvónőivel.
Úgyhogy ez az egy ötletem van.
Köszi, ha válaszoltok nekem. :)
Én biztos megcsinálnám a minősítő vizsgát, hogy az tutira ott legyen a kezemben és hogy határozatlan legyen a szerződésem. Szerintem semmi értelme hogy 1 évet dolgozol aztán terhes leszel, majd ha visszamész kezded előről a 2 évet, aztán megint terhes leszel a másodikkal és végül lesz vagy 10 év mire oda jutsz, hogy tényleg le tudnád tölteni azt a 2 évet.
Mondjuk dolgozz le 1,5 évet és az utolsó fél évben kezdjetek el próbálkozni. Még ha rögtön össze is jön a terhesség (erre azért ne tegyél nagyobb összeget, általában egy pár hónap kell) akkor is csak 4-5 hónapot kell terhesen dolgozni, akkor meglesz a minősítő, a határozatlan szerződés és mehetsz táppénzre. Akkor lesz hova visszamenned dolgozni, mert határozott szerződést nem biztos, hogy hosszabbítanak.
Szerintem ez a 2 év pont jó lenne arra is, hogy kicsit megérj erre a feladatra, mert az írásod alapján elég gyerekes vagy még. Ez a most azonnal akarom mentalitás nem épp felnőttes, és pont emiatt olyan hülyeségeken gondolkozol, hogy elmész eladónak 8 hónapos terhességedig egy nyugisabb helyre… biztos tök jó lenne terhesen napi 8-10 órát állni, polcokat tölteni akár zsugor vizekkel. Ebbe belegondoltál?
Értem, hogy nagyon szeretnél babát, de valahol még te magad is gyerek vagy meg mire? A pucér kis segged nem fog eltartani 3 gyereket… úgy érzem nem gondoltad át ezt rendesen. 2 év nem a világ vége.
Szerintem, de nekem a születendő gyermekem biztonsága a legfontosabb, te meg úgyis azt csinálsz amit akarsz.
Én hasonló gondolkodású vagyok. Mindig is 24 évesen akartam szülni, egyetemen dolgoztam. Úgy vettek fel, hogy először 3hónapra, utána 1 évre, majd egy kísérlet miatt 3évre. Közben megházasodtam és ahogy jött a szerződés végének határideje egyre jobban foglalkoztatott a dolog, hogy vagy terhesnek kell lennem mire lejár vagy ki kell várni, mert valószínű felvesznek határozatlanra utána. Úgy döntöttünk, hogy jöjjön a baba amikor szeretne. Amikor betöltöttem a 24et, már 3hónapos terhes voltam, végig dolgoztam a szerződés lejártáig, 30hetesen megszűnt a munkaviszonyom. A támogatások, ellátások intézése kicsit bajos volt, nem feltétlenül a legjobban jártunk.
Nem vagyok karrierista, sőt a legkevésbé sem érdekel hova megyek vissza dolgozni, szeretnénk még gyereket de valószínű bölcsibe kell adni a fiam és visszamenni 1-2évre dolgozni a második előtt. Egyelőre a legjobb döntésnek tűnik, hogy akkor ott hagytuk, hogy ő megfoganjon és megérkezzen hozzánk.
Hát én sem vagyok karrierista.
18 évesen végeztem a gimivel. Még akkor nem tudtam mi szeretnék lenni, 2 évet dolgoztam call centerbe. Ott már volt határozatlan munkaviszonyom. Szerettem is meg nem is. Amúgy nem fizetett rosszul, de nem tetszett, hogy folyton ülök és telefonálok, többre vágytam, aztán volt diákmunka az oviban, így az óvónőség ott tetszett meg.
Sokat gyűjtöttem a call centeres munkával, nem költöttem belőle el azóta se. Itt otthon éltem. Egyetem alatt is otthon éltem, mellette diákmunkák elég jól fizettek. Nyaranta diákmunkáztam, suli mellett meg home officban tudtam folytatni a call centert. Kitűnő tanuló voltam az egyetemen, így ösztöndíjam is volt minig.
Párommal féléve élünk végre együtt, megházasodtunk tavaly nyáron, van faluban egy saját házunk.
Páromnak is van már azért pénze, mert ő jól keres a mérnök végzettsége miatt. Ő már 5 éve dolgozik.
De persze nem a csupasz fenekemre akarok szülni és nem is akarok a párom eltartottja lenni, ezért is végre kezdem el a munkát, aminek tanultam.
Csak mivel a párom idősebb, ő 28 éves, így szerettük volna hamarabb a gyermeket, mert hármat is tervezünk, de tudom, hogy amúgy ő is fiatal, meg a férfiaknál ez más.
Ő úgy gondolkodik ahogy én, hogy ő sem tudja mi lenne a jó, mert ő is vágyik rá, hogy ne csak kb. 3 év múlva legyen kisbabánk.., hanem 2:)
De közben ő se akar nekem rosszat és nem tudja, hogyan járnék jobban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!