Már nem fogom tudni megszeretni a gondolatot hogy nem olyan nemű babánk lesz amit szerettünk volna? Több mint 1 hónapja tudtuk meg a német de még a mai napig nem vagyok boldog emiatt

Majd elmúlik, szülés után biztosan. A világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy ő van, örülsz majd, hogy őt kaptad és nem mást.

Mi lányt szerettünk volna, ezért biztos voltam benne, hogy fiú lesz, nem is éltem bele magam a lányba. Fiú lett. Mikor megtudtam, kicsit csalódott voltam, de elmúlt, úgy voltam vele, hogy mindegy, csak egészséges legyen. Végig volt valami baj a terhesség alatt, majdnem ki kellett venni a babámat a 29. héten. Végig magamat okoltam, hogy biztos azért, mert lányt szerettem volna. Aztán megszületett 37. héten. Gyönyörű, egészséges kisfiú, imádom, a mindenem, nem is kívánhattam volna jobb gyereket, a legjobbat kaptuk. A legnagyobb ajándék a világon. Nem cserélném el egy lányra sem, örülök, hogy ő jött, már el sem tudnám képzelni magamat egy lánnyal.

Imádom hogy ennyi tökéletes ember van itt gyakorin aki elképzelni sem tudja, hogy másoknak lehetnek lelki elakadásaik, amik pl ilyesmit okoznak.

Kérdező, én átérzem a dolgot, ugyanez történt velem is, sokáig X neműnek mondták, aztán később derült ki hogy nem az.

Egy éjszakát végig sírtam, és a mai napig szomorú vagyok miatta kicsit, pedig már fél éves. Igaz én nagyon nem akartam gyereket eleve sem, szóval nálam nem a nem az egyetlen baj. Nem is vagyok egyáltalán anya típus, de így alakult az élet, így kell helyt állni.

Nem mondom hogy nem szeretem, mert persze igen, de gyakran eszembe jut, bár másik nemű lenne.

Én tudom, miért van ez bennem, gondolom te is.

A terápia sokat segít egyébként, lehet te is magadat gyűlölöd, mint én, ami ilyen módon tör elő.

Kérdező!

Abba gondolj bele, hogy akármi problémája van a gyereknek, MINDEN szakember első kérdése, hogy "vágyott, tervezett baba" volt-e a gyerek. Ennyire számít!!

Ne ítélkezzetek, nyilván probléma a kérdezőnek ez az érzés, és változtatni is szeretne, ha kiírta a kérdést.

Hiszem, hogy ez egy felelős szülői magatartás és már egyfajta nele a szeretetnek.

Szerintem ez fog változni, kérdező, próbálj meg egy picit magadba nezni, átgondolni, mi lehet a valódi oka, hogy így érzel? Mélyebb lelki dologra gondolok. Szerintem ebben érdemes lenne akár egy prenatális pszichológus segítségét kérned, mert a baba mindent érez, azt is ha nem jó szívvel várják.

Sok erőt kívánok és jó babavárást nektek!

Én fiút szerettem volna, hogy ne élje át a sok "női rosszat", amin én keresztül mentem. Végig kétes volt a neme, mert sose mutatta meg magát az ultrahangon, de én valahogy éreztem hogy lány. Az lett, és nem voltam elkeseredve, örültem, hogy egészséges és mindene megvan. Ugyanúgy szerettem, mintha fiúnak született volna.

Viszont ha neked eleve probléma volt, hogy jaj mi lesz ha fiú/lány lesz, akkor nem kellett volna bevállalni a terhességet, hanem örökbe fogadni egy "neked tetsző" nemű gyereket. Esetleg van egy abmormális megoldás, amit sok ilyen szülő tesz. Hogy a gyermekét ellenkező neműnek neveli, aztán a gyerek maga is kezdi úgy érezni, hogy ő nem az, aminek született, aztán jön a másik nem ruhájának hordása, a másik nem viselkedésének átvétele, aztán a hormon tabletták és a nővé/férfivá operálás. Nagyon sok ilyen szerencsétlen fiatal van, aki a szülőjének való megfelelés érdekében akár még nemet is változtat, csak hogy apuka/anyuka boldog legyen.

A gyermeken bosszút állni azért, mert nem fiú/lány lett, vagy éreztetni vele, hogy nem jónak született, szörnyű kegyetlenség. Tönkreteszi a gyerek életét.

Én azt kívánom neked, hogy szülessen egészséges gyermeked, nehogy a sors ezért a gyermeked egészségével fizettesse meg ezt a hozzáállást.

Miert? Miert nem mindegy, mi az oka?

Komolyan kerdem.

Meg hat valo igaz, hogy teherbe eses tervezesekor ez nem merult fel benned, hogy mi lesz ha nem olyan nemu lesz amit szeretnel?