Már nem fogom tudni megszeretni a gondolatot hogy nem olyan nemű babánk lesz amit szerettünk volna? Több mint 1 hónapja tudtuk meg a német de még a mai napig nem vagyok boldog emiatt

Amint megszületik imádni fogod, addig is kerüljön hozzá közel lelkileg. Simogasd sokat, beszélj neki és gondolkozz el azon mások mit nem adnának egy egészséges babáért, akinek a neme mindegy. Vannak akik éveken át egy babára vágynak, te pedig azon szomorkodsz, hogy fiú vagy lány. Nagyon fogod szégyellni magad később, mikor az életedet adnád érte annyira szereted.

Amikor megszületik és visszagondolsz erre,elfogod majd magad ásni. Sosem értettem ,hogy lehet belelovallni magad egy olyan dologba ami 50-50

Már nagy a gyerek, de még mindig nem örülök, hogy lány

Bárcsak ez lenne a legnagyobb gondom, hogy nem olyan nemű amit szeretnék :(

Butaság az egész. Tudtátok előre, mint előttem is írták, hogy 50-50%, hogy fiú vagy lány lesz. Erre most játszod a meglepettet egy nyilvánvaló dolog miatt.

Hát ha rádnéz majd a mellkasodról hidd el, hogy baromira nem fog érdekelni, hogy mi van a lába között. Tőlem aztán tönkre teheted az egész terhességedet, de nagyon fogod bánni, hogy ezen rugóztál.

Ha nem tetszik a neme, megvan rá a módod, hogy tönkretett az egész életét bosszúból, hogy ilyet szültél. Gratulálok.

De miért akkora trauma, hogy egy hónapja ezen rugózol?

Egyáltalán nem biztos, hogy a kérdező szeretni fogja a gyerekét, vannak szülők, akik utálják babakora óta, nagyszülőm is ilyen volt, és a szülőm egész életét tönkretette a gonoszságával.

Őszintén szólva soha nem fogom megérteni ezt a gondolkodást. Ha tudod magadról, hogy egy adott nemű gyereknek nem tudsz örülni, akkor az egész eddig terhességed alatt azon rugóztál, hogy pl. "jaj istenem csak fiú legyen"? Komolyan kérdezem, aki egy ilyen dolgon nem tudja túltenni magát, hogy nem a "megfelelő" nemű gyereke születik, az egyáltalán minek akar gyereket? Szerintem ez szánalmas. Lehet lepontozni.