Normális, hogy nem érzek kötődést a babám és köztem, miközben még a hasamban van?

Én is így voltam.

Azt hittem majd a föld fölött járok 2 méterrel, egy megmagyarázhatatlan boldogságot, lelki békét fogok érezni, aztán semmi.

Persze vártam, vigyáztam rá, készültem. Talán sokkal racionálisabb vagyok annál hogy úgymond elvegye az eszem a terhesség. Meg ugye nem jánytam tele a fészbukkot, nem voltqk szívecskés gifek meg szerelemittas idézetek....

Most 3 honapos és imádom. Alig várom hogy beszéljen, hogy olvassak neki esti mesét stb, de most már néha nézegetem míg eszik, hogy milyen kis cuki, meg ahogy már visszamosolyog,de most sem ömlengek meg hányom a nyálat másoknak ha kell, ha nem .

Azt gondolom a lájkvadászathoz kell az ömlengés, de amúgy teljesen normális hogy nem látod magad körül a szivárványokat.

Én amíg meg nem szültem így voltam. Egyszer a 37. héten el kellett menni ügyeletre, mert nem éreztem mozogni, akkor először fogott el a pánik, hogy nehogy baja legyen (szerencsére nem).

Szülés után a kórházban se volt sokkal jobb, engem nagyon megviselt, fizikailag és lelkileg egyaránt. Csak arra koncentráltam, hogy túléljük. Itthon jött először az érzés, hogy úristen én babám és wow. Most már nem is tudom elképzelni nélküle az életemet, de ehhez idő kellett, ez normális.

Én is így voltam vele. Szintén túl racionális vagyok. Még itthon az első hetek is furán teltek, inkább csak amolyan túlélő üzemmód. Aztán amikor már jobban éreztem magam fizikailag, kezdett kialakulni az új életformánk, ő is elkezdte nyitogatni a szemeit, fogdosni, mosolyogni, akkor pedig bummmm beütött a szerelem. Persze előtte is belehaltam volna, ha valami történik vele, de addig a pillanatig nem volt olyan erős kötődés érzésem, inkább felelősségtudat féle.

Hát a szerelemmel pedig aztán jött minden. Volt hogy csak néztük a férjemmel ahogy alszik, hogy úristen mennyire cuki ez a kisember. Néha már-már megdöbbentem magunkon, hogy mennyire betegnek tűnhet, hogy én dajkálom a kanapén, ő meg markolássza a lábát, hogy "kiéé ez a cuki lááb?" :D Néha ha ezeket a "gyönyörködéseket" látta volna valaki, szerintem pszichiátriára küld minket. :D