Ez milyen típusú kötődésnek számít? Normális?
Első gyerek, 16 hónapos.
Babaként se volt az a matrica típus, magában is teljesen jól elvolt, de a jelenlétünknek is örült - én kellemes egyensúlyt éreztem a kettő között.
Egész pici korától sokat forgolódott emberek között és ahogy látom, nagyon barátkozós, nyitott természet.
Ma hozták vissza a nagyszülők, akikkel előtte is rendszeresen találkozott. Két hétig volt náluk, hétvégén lementünk mi is. Nagyszülők beszámolója alapján teljesen jól elvolt, vigyorgott, jókedvű volt, nem hiányolt minket. Amikor lementünk, nagy nevetéssel, izgatottan üdvözölt minket, aztán fél óra múlva már ment is a dolgára.
Ma visszahozták, ugyanez játszódott le, nevetve örömködés. Most kezdett el járni, úgyhogy a nap nagy része azzal telt, hogy rótta a köröket. Ugyanolyan jókedvű, mint volt. Játszott velünk is, de azzal is nagyszerűen elvolt, hogy körbe-körbe sétálgatott.
Alvása, étvágya, hangulata nem változott. (Alvása kissé rövidült, de szerintem a hőség miatt.)
Egy ismerős szekált azzal, hogy biztos valami gond van a gyerek és a köztünk (szülei) között levő kapcsolattal, hogy nem bőgte végig a nyaralását a nagyszüleinél és nem borult sírva a nyakunkba érkezéskor. Elbizonytalanított ezzel, hiszen első gyerek. Tényleg gond van?
11 hónapos a kislányom. Hasonló tipus lehet.
Nagyon szereti az embereket, közvetlen, annak ellenére, hogy nagyon sokat voltam egyedül vele.
Mi még éjszakára nem hagytuk ott Sehol, de olyan volt már, hogy 5-6 órára a nagyinál hagytuk. Nem sírt utánam, sőt, amikor megérkeztünk, annyira lekötötte a játék, hogy majdhogynem tudomást sem vett rólam. Hát mondanom sem kell, nagyon rosszul esett.
Pedig érzem, hogy szeret, meg ragaszkodik, de teljesen jól elvan mással is.
Tulajdonképpen ennek örülni kell, mert legalább nem kell azon aggódnod, hogy sír a kicsi, amíg távol vagy.
11 hónapos korában volt egy szitu, hogy nagyon megszorultunk felügyeletet illetően és 2-3 órára SOS valaki kellett.
Van egy szociális munkás barátnőm, akiben 100%-ig megbíztam, őt kértük meg. A gyerek korábban soha nem találkozott vele.
Végül a program el is húzódott, 4-5 óra lett belőle. A barátnőm örömmel mesélte, hogy tök jól elvoltak, vigyorzsák a gyerek, semmi gond nem volt. Pedig akkor látták egymást először.
De a mai napig gyakori, hogy ha vendég jön hozzánk és minimális érdeklődést mutat a gyerek felé, akkor 5 percen belül az ölében ül és játszik vele. Mindenféle erőltetés, külső ráhatás nélkül. Magától odamegy és simogatja, dörgölőzik, számára idegen emberekhez is.
Ha próbálkozások ellenére sincs reakció a barátkozásra (gyerekekre nem nyitott típusú emberek), akkor egy idő után ignorálja az illetőt és eljátszik valamivel.
Pedig ez csudi jó tulajdonság, maradjon meg felnőttként is ilyen, könnyű, és boldog élete lesz, ha ilyen jól elvan az emberekkel! :)
Én zárkózott, végig - sírok - mindent kölök voltam, egész életemben nagyon sokat bántottak emiatt, meg is lett az eredménye.
Annyit kell tennetek, hogy beszéljétek meg vele, hogy ne menjen csak úgy random oda idegen felnőttekhez barátkozni, de gondolom ez evidens :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!