Iszonyodom a terhességtől, más is érez így ?

Nem kell mindenkinek az allatias osztonok szerint elnie es annak lennie az egyetlen eletceljanak, hogy szaporodjon. Se nem kell kodositeni, hogy nem jar rengeteg szenvedessel, meg hogy megeri. Ha igy erzed, ne tedd. Szíved joga, sot ertelmesebb is. Vagy ha mas nem, az ertelmesebb, hogy gondolkodsz, tervezel, nem ugy mint az orszag 85%-a.

25/F, es 25/baratnovel, aki szinten nem akar, mert nem egy balga osztonleny.

Én is visszataszítónak tartom.

Még a terhes nők látványát sem bírom. Nyilván én sem akarok soha gyereket, és ez így van jól, mindenki így jár a legjobban.

Nem kötelező gyereket vállalni. Amúgy is túl sokan vagyunk.

Első vagyok.

Anyám 19 evesen szult, apam 21 volt. Nekik ez volt az elet, - nem azert mert butak voltak, bar azert nem a legelesebb kesek, foleg lathatoan a dontesukbol -, ezt szerettek volna, ez volt az ertek az o idoszamitasuk szerint. Sokszor atkozom oket, hogy inkabb tanultak volna tovabb, könnyebb eletunk lett volna mint a proli kispolgari let. De azert persze szeretem oket, csak hat butasag volt amit csinaltak. Baratnom szulei 30x evesen szultek, nincd is gondja a lanynak, csak megszuletnie volt nehez, kocsi lakas a segge alatt, de jo nevelést kapott, nem.egy elkenyesztetett fruska, egyetemen tanul, mellette dolgozik rendesen. Keves az ilyen, na de nem is ez a lenyeg, hanem hogy ennyit a koran szulesrol. En meg mindent felepitek a ket kezemmel, atvitt ertelemben, tobbet ertem el eddig mint az egesz csaladfam, es meg nem ez a vége. Nem tervezek gyereket, esetleg ha a baratnom megis egyszer akarna 35ig bezarolag es vegtelem fölös időnk es pénzünk lenne, amit szeretnénk vmire elpazarolni es ez jo dolognak tunne, max akkor bevallalnam, de ezen felul ertelmetlen. Sokan toljak a nyomorba a 4edik 6odik pulyákat. Ebbol is latszik kik mit miert csinalnak es miert nem kell rosszul erezzuk magunkat, vagy mivel önigazolhatunk.

Nem undorodom, de nagyon sokáig a rémálmaimban szerepelt. A szülés bizonyos értelemben most is, de azt gondolom, hogy kellő felkészüléssel ezt már helyén lehet kezelni.

Szerintem két lehetőség van. Na jó, talán három. Vannak az ősanyák, akik az egész életüket az anyaságnak szentelik, nem kérdés, hogy már fiatal huszonévesként szülnek.

Vannak, akiknek csak jön és kénytelenek felnőni a feladathoz és vannak azok, akik megérnek a gondolatra. Én utóbbi vagyok.

Ja, és akkor vannak azok, akik eleve nem akarnak gyereket.

Ha te szeretnél, csak az odáig tartó folyamattól félsz, akkor meg fogsz érni idővel erre.

Nem kell félned, vagy megváltoznak az érzéseid idővel, vagy nem. Ha nem, azzal sincs semmi baj, nem mindenkinek kell gyereket vállalni. (Vannak azért sokan, akik esetében mindenki jobban jár(na), ha nem lesz gyerekük. Itt is olvashattunk olyan hozzáállásról, amit nem baj ha az illető nincs kinek tovább adjon.)

Én úgy voltam ezzel, hogy egyszer majd tuti akarok gyereket, de sem huszonévesen, sem harmincas éveim elején nem éreztem rá magam és a körülményeimet késznek a "projektre". (Foggal-körömmel küzdöttem a teherbeesés ellen :D )

A megfelelő párral viszont idővel minden megérett a gyerekvállalásra. Félni még mindig félek bizonyos dolgoktól, így is hogy már úton van a baba, de erősebb volt az igény, hogy legyen :) De mondom, ha valaki soha nem akar gyereket, azzal sincs gond. Teljesen normális nők is érzik úgy, hogy ők nem fognak soha szülni. Három ilyet is ismerek, abból eddig csak egy vallott úgy, hogy nagyon bánja, hogy nem lett gyereke.