Nem örülök az unokatestvérem terhességének? Normális érzés egy teherbeesni próbálótól?

"De nagyon fáj belül, amikor áradozik, hogy milyen boldog most."

Nézőpont kérdése. Inkább próbáld úgy megközelíteni, hogy erőt merithetsz a boldogsagabol, hogy tudod, te is eppilyen boldog leszel, ha nektek is sikerül.

Nehéz befolyásolni amúgy az érzéseket, szóval ha így is érzel, ne marcangold magad emiatt, csak a baratnoddel de éreztesd.

Fel év nagyon rövid idő, bármennyire is hosszúnak tűnik. Látod, az ő utuk is hosszú volt. Kitartást, egyszer nektek is össze fog jönni!

Egy időben én is éreztem hasonlót. A legjobb barátnőm teherbe esett aminek nagyon örültem , de aztán mondták hogy az unokatestvére is .

Akkoriban amúgy is sok ismerősömnél jött a baba, én pedig nagyon vágytam rá, de nekem nem akart össze jönni.

Teljesen el voltam keseredve, igazságtalannak éreztem az egészet , hogy mindenkinek összejön, nekem pedig nem .

Szóval .. lehet hogy nem normális , inkább természetes dolognak mondanám hogy elkeseredsz és nem tudsz örülni más boldogságának amikor te is vágysz rá , de neked nem jön össze.

Amígy vele ezt nem érezteted, addig nincs baj ezzel.

Én a másik oldalon voltam, tesóm nem éreztette velem, de tudtam hogy évek óta próbálkoznak, és a párja mondta csak úgy nekem, hogy magyon sokat sír.

Próbáltam nem beszélni a terhességről, csak ha kérdezett, viszont így meg nekem volt egy kicsit kesernyés a dolog, hogy életem egyik legboldogabb pillanatait el kell fojtsam, nehogy megsértsem, közben nem tehettem róla hogy nekik nehezen jött össze.

Mielőtt megszültem, már terhes volt 10 hete, szóval te is nyugodj meg, happy end lesz.

Nézd, azzal, hogy ő most babát vár, nem tőletek veszi el a lehetőséget, csak éppen neki most sikerült. Nektek nem lesz ettől sem több, sem kevesebb esélyetek.

Mi 6 évet vártunk, még olyan ismerősöm is szült közben, aki akkor, mikor mi már próbálkoztunk, úgy gondolta, hogy sosem akar gyereket.

"szóval te is nyugodj meg, happy end lesz."

Azért ilyet ne ígérj neki. Anyukám egyik unokatestvére volt így, nem jött össze a terhesség, majd több vetélés. Mikor a szüleimnek becsúszott az öcsém késői gyerekként, akkor meg kimondottan utálatos és rosszindulatú lett velük, meg másokkal is, akiknek összejött a gyerek. Végül nekik sajnos nem. Én megértem őt is, hogy nehéz volt neki, de nehogy már más meg ezért ne örülhessen a gyerekének. És most ezt nem a kérdezőre írtam, hanem hogy nem mindenkinek jön össze végül, és eléggé meg tudja mérgezni az emberi kapcsolatokat.

Én ezt ép ésszel nem tudom felfogni.

A világon nők millói terhesek éppen. Nem lehetne, hogy azokra irigykedsz és nem a barátnődre?

Szerintem egyáltalán nem vagy rossz ember és, ha tényleg ilyen jóban vagytok az unokatesóddal, akkor tisztában van az érzéseiddel.

Én a másik oldalról ismerem a helyzetet. A férjem unokatestvére egyszer elvetélt az első trimeszterben, egyszer pedig világra kellett hoznia a magzatát, mert visszafejlődött a tüdeje, élettel összeegyeztethetetlen genetikai betegsége volt. Nekünk ezalatt az idő alatt 2 gyerekünk is született. És bár mondja, hogy erőt adnak neki a sikertörténetek, a második babánk várásánál félve hívtuk fel a hírrel és hallatszott a hangján, hogy elkeseredik, nem tud velünk örülni. De mégis... hogy a viharba tudna?

Nem elirigyeled tőle a babáját, csak vágysz erre az örömre, amit az unokatesód most átélhet.

Teljesen normális érzéseid vannak.

Szerintem, ha ennyire jóban vagytok, mèg beszèlhettek is róla.

Velem lehetett, én az unokatesód helyzetében voltam.

Egy időben kíméletből nem ontottam neki aképeket ( távolabb lakik)

Méltatlankodott is.

Amit viszont meg kell értened, hogy fél év az általános egy teljesen egészséges párnál is.

Mármint tudom, h. tudod, de a lelkednek is el kell hinnie.

Ők pedig 1 éve érezték azt, amit te.

Remèlem gamar sikerül is együtt babáztok majd.