Van olyan aki először mindenkepp abortuszt szeretett volna, majd később másként döntött mert atfordultak benne az érzelmek? Én megtartom a kicsi nyuszit, 13 hetes vagyok, de sokáig abortuszon gondolkodtam

5 hetes volt.

Hypoplasias balszivfel szindróma. (HLHS)

12 vagyok.

12 hetes genetikain minden rendben volt.

18 héten azt mondták kissebb a gyerek, menjek vissza később mert a méretek alapján csak 16 hetesnek felel meg, ott aztán minden rendben volt szépen fejlődik azt mondták.

Aztán 24 hetes genetikai kB 2p volt a vizsgálat. Aznap este szörnyű remalmom volt, másnap a baba nem mozgott így rohantam vissza UH-ra. Szerencsére egy nagyon jó genetikust fogtam ki 1,5 óráig UH-zott. Ő azt mondta hogy hason fekszik a baba igy nem látja rendesen a balszivet,menjek el Debrecenbe vagy Pestre magzati szívultrahangra (csak ebben a 3 városban van magzati szívultrahang) rá 1 hétre kaptunk is időpontot és az arcunkba vágtak hogy a baba halálos beteg, azonnal menjek és szüljem meg. A kezembe nyomták a papírt hogy ezzel meglehet szakítani. ami persze már szülés lett volna. Aztán gondolkodtam hogy megkell szülnöm, mindneki azt mondta szüljem meg jobb most mint később. De nem tettem. Gyönyörű szülesem volt, 3860 gramm és 57 centivel született. (most 16an lenne 2 éves 🖤) aztán 2 naposan műtét, majd megint, és az utolsót nem bírta a szíve. 37 napot élt. Talán jobban tuleltem így, és ez durván hangzik de ha én olom meg jobban fájt volna hogy mivan ha elhetne és itt lehetne velünk,vagy kiderult volna hogy nem beteg, vagy nem ennyire súlyos....

[link]

Akinek van ereje olvassa el, itt jobban levan írva az a pár nap amit velünk tolthetett.

15-ös nagyon-nagyon sajnálom ami veletek történt!

öszinte részvetem!

Kivánom hogy a fájdalom az idö mulásával elviselhetövé váljon..🖤

Tragédia, nagyon sajnálom a kisfiad!🖤

Nem tervezett baba volt a kislányunk. Én is először abortuszt szerettem volna, a párom pedig megtartani. Nagyon megrémültem, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, majd lenyugodtam és tartott egy hétig, de logikusan végig gondoltam, hogy mi legyen. Most 2 éves, gyönyörűszép, és nagyon boldog vagyok, mert akkor jó döntést hoztunk :) gondtalan terhességem volt, nagyon nyugis baba volt, nem éjszakáztam, sokáig tudtam szoptatni is. Úgyhogy ennél jobban nem is alakulhatott volna! Eszembe jut néha, hogy mi lett volna ha..és milyen butaság lett volna..eleinte volt emiatt bűntudatom, de már nem gyötröm magam vele, örülök, hogy így alakult, és kész.