Terhes vagyok szeretném a babát mégsem vagyok boldog MIÉRT? Rossz ember vagyok?
Azert ne mar emberek, hogy ha valaki akarta azt a gyereket, raadasul ilyen sok probalkozas utan, ne legyen mar normalis, hogy neki mar most elege van, mert a baba mar most megvaltoztatta az eletet, meg megfosztja őt dolgoktol.
Mar valtoztatni nem tudsz ezen, vagy csak a hormonok birizgalnak, meg a stressz, vagy tenyleg istencsapasnak fogod megelni a gyerekvallalast, mi ezt innen nem tudhatjuk.
En is rosszul voltam, nekunk is sok minden osszejott akkor, sokszor feltem, ideges voltam, de sose gondoltam arra, hogy most ez mennyi lemondassal jar, hogy “jajj, nem alkoholizalhatok”. Konyorgom, ez lesz a legkisebb bajod hidd el. Igen, valamennyi lemondással jar, de nem szabad ezen agyalni. Valamirol lemondasz (csak egy idore) es kapsz helyette mast.
Ó én át érzem
De majd jobb lesz hidd el
Én mindig szerettem volna fiatal anyuka lenni, bár évekig nem jött ossze
Imádtam egyébként az életem
Pultos voltam sörözőben, fesztiválokra, koncertekre jártam, techno bulikba minden hétvégén.
Habzsoltam az életet.
Sikertelen évek után tavaly decemberben pozitívat teszteltem.
8 hónapos vagyok, veszélyeztetett terhes ráadásul, az első 3 hónap nekem maga volt a pokol.
Ráadásul a páromhoz költöztem 200km-rel arrébb a szulovarosomtol amikor kiderult a terhességem.... Hát ez sem segített a helyzeten mert itt abszolút nem ismerek senkit és nincs is rá lehetőségem.
Párom dolgozik szinte minden nap én meg 8 hónapja 4 fal között bezár a szenvedek. Nincs hova mennem, nincs kivel, nincs semmilyen kontaktom itt a páromon kívül senkivel.
6 hónapot simán végig sírtam a magány miatt és mert sirattam a fiatalságom, hogy hianyzik már most a bulizás, a spontán élmények és hogy ezentúl minden olyan nagy szervezést fog már igényelni stb
Ráadásul félek is a szüléstől és hogy milyen anya leszek stb
De kB 1 hónapja megnyugodtam. Érzem ahogy közeledik a szülés, kezd feltörni bennem némi anyai érzés, már várom, hogy lássam a babám. És kezdem belátni, hogy bár rohadt nehéz majd 1 év volt ez, de nem kell lemondanom semmiről csak azért mert lesz egy kisfiam.
Jövő nyáron már együtt élvezhetem vele a Balatont, iszogathatok is, később a buli is simán belefér majd. Már nem aggódom.
Anyám azzal tömi a fejem hogy ha gyerekem lesz akkor aztán vége az életemnek ahogyan van. Meg fel kell áldoznom onnantól kezdve az egèsz életemet. Megy a kukába.. Ez nem segít túl sokat.
Illetve félek hogy minden rendben legyen a babával, hogy jól legyen. Hogy szeressen. Hogy mindent megtudjak adni. Óriási felelősség most érzem ahogy nyomja a súlya a vállamat
Akkor állítsd le drága jó anyádat, te pedig nyugodj meg.
Igen, vannak dolgok, amik nem vagy másként mennek gyerekesként, időnként valóban jó volna teljesen szabadon dönteni valamiről, vagy egy délután spontán csinálni valamit kettesben, de mellette egy csomó olyan dolgot kapsz a gyerekvállalással, ami másként nincs meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!