Leírnátok nekem, hogy érzitek magatokat a 35. hét környékén?

Én már nagyon izgatott vagyok. Most léptem a 35. hétbe én is:)

De őszintén szólva már unom ezt az állapotot. Unom az idióta kérdéseket, hogy még mindig 5 hét? Pedig már milyen nagy a hasad. Már lent van a hasad, és még 5 hét? stb., stb. Már 3-4 hetet mondok csak:) Bizony türelmetlenebb is vagyok, ezért nem bírom már a kérdéseket:)

A lábam dagad, a súlyom kiakaszt, holott tudom, h ez csak víz. De jól vagyok, nem akadályoz a pocak a mozgásban, még mindig tornázok, szóval csak a lelkem nem bírja már:)

Alig várom, h a kezemben legyen a kis tündérkénk!!!

Az egész terhesség alatt nagyon jól éreztem magam, szinte alig volt panaszom. Na de most...nem tudok aludni, mert akármerre teszem a hasam szinte fáj. Kezdenek mensi-szerű fájásaim lenni, és a baba is iszonyatosan feszít. Nagyon fent van, sokszor alig kapok levegőt, és érzem, hogy szétnyomja a bordáimat...

Sajnos a legutolsó uh-n még faros volt, és emiatt is idegeskedem, persze a szüléstől is félek, de a császártól még jobban.

Eddig úgy éreztem, hogy jaj, de jó, ahogy fejlődik bennem egy kis élet, milyen csodás, most viszont már alig várom, hogy végre kint legyen. :)

Nem könnyű a terhesség vége, egyáltalán nem.

De már nincs sok!