Ha a szülés előtti pár hétben, vagy a szülést követően derülne ki a babátokról, hogy nagyon beteg, akkor mit tennétek? (lehet ez akár sejthetően szellemi, fejlődési rendellenesség, ami nagyon látványos..) vagy melyik az elviselhetőbb?

ha olyan betegsége lenne, amit én nem tudok 100%osan úgy ellátni, együtt élni vele, hogy neki a legjobb legyen, akkor keresnék egy nagyon spéci bentlakásos otthont. Ha olyan, hogy babakorában még megfelelően fejlődik és csak utána jön elő, akkor is be kell látni, ha eljön az a pont, hogy nem bírod tovább megfelelően ellátni otthon. Akkor is keresnék egy bentlakást. És rendszeresen, akár naponta mennék, de van az a helyzet (sajnos látom a környezetemben) ahol olyan nagy feladat a nagyobb gondozása, hogy neki is, a tesónak is és a családnak is jobb, hogy szakértő kezekben van a gyerkőc. Ott is folyamatos volt a leépülés, amíg lehetett, otthon ellátták, de be kell látni, van egy pont, amikor már nem megy.

Le nem mondtam volna róla, az enyém, megszültem, megszületett, onnantól felelős vagyok érte. De van az a helyzet, amikor az a jobb, ha hozzáértőkre bízzuk

Boros Csaba, (Rwpublic) most adta intézetbe a fiát (26 éves a fiú, szellemi fogyatékos). Gondozták,amíg tudták. De ez ilyen sajnos. A felnőtt fogyatékosokkal sokkal nehezebb. Nagyon sok agresszív lesz, főleg a Down kórosok (ezt nem nagyon reklámozzák sajnos).

[link]