Mit tegyek, hogy jobban megéljem a várandósságom?

Ezen valtoztatni nem nagyon tudsz, a kötődés idővel kialakul, nem szabad görcsösen erre koncentrálni hogy "márpedig nekem kötelező azonnal imádnom, oda kell hogy legyek érte, minden pillanatban rózsaszín felhő legyen". Ez nagyon rossz, hidd el. Főleg, ha majd szülés után jön a depi, lesznek mégrosszabb gondolataid, akkor mi lesz veled?

Én a terhességem alatt annyira ki voltam, hogy nem tudtam nyugisan elmenni sétálni, mert 10 perc után már pisilnem kellett, nem tudtam aludni, mert ő éjszaka bukfencezett mindig a hasamban, nem tudtam enni rendesen, vizesedtem meg ilyenek. Visszagondolva, viszont annyira nagyon hiányzik hogy ott ugráljon a pocakomban, nagyon szerettem terhesnek lenni, de akkor mégis másképp gondoltam :D fura ez.

Szóval csak nyugi, mindenhez idő kell, nyugodtan menj el babaruhákat nézegetni, kisszobát megtervezni, neveken gondolkozni, de ne erről szóljon minden perced, mert bele fogsz őrülni, hogy nem ugy van, ahogy előre elgondoltad.

Ez nem megy parancsszóra. Nem mindenki tud kötődni a magzathoz, nem ismered, nem tudsz róla semmit. Ez is normális, akár csak az, ha valaki rögtön földöntúli szeretet érez.

Én sem kötődtem kb semennyire a babához terhesen, pedig tervezett terhesség volt. Szerettem érezni ahogy mocorog odabent de ennyi. Aztán miután megszületett is idő kellett hogy kialakuljon, sokat emésztettem magam emiatt de mivel sokat olvastam a témában rájöttem, hogy minden normális amit érzek. Jött a szeretet magától anélkül, hogy észrevettem volna, akkor jöttem rá igazán mikor egy alkalommal nem volt velem, és úgy éreztem mintha hiányozna egy kezem.

Szerintem időre van szükséged. És ne görcsölj nagyon rá, az se jó..

Gratulálok! 😊

Én is így voltam az első terhessegemmel. Sőt, mikor megszuletett sem volt meg a kötődés, csak ellattam. KB. 4honap után fokozatosan alakult ki a kötődés.

Most várom a 2.babam,es ég és föld a kettő. 13 hetes múltam és folyton beteg vagyok, mivel az első szülöttem minden nyavajat hazahoz a bölcsiből. De, nagyon várom most a picit, örülök az egész terhességnek. Valószínű amit elrontottam a nagyobbnal, azt a kicsinel ki szeretném javítani.

Én is így érzem magam, bár meg csak a 16. héten vagyok. Tervezett baba volt, örülünk is neki, de nem érzem azt a rajongást iránta, amit más kismamák szoktak.

Minden esetre megnyugtatóak az itteni válaszok, mert komolyan azt hittem valami baj van velem, főleg anyukám miatt, aki egy tipikus ősanya, és már most gügyög a hasamnak, ha látogatóba jön, aztán megszól amiért én nem csinálom. :/ nekem valahogy nem jönnek ezek a mézesmázas mamikás érzések. Kaptam kismamanaplót is egy barátnőmtől, abban vannak ilyen “levél a kisbabának” részek, de valahogy nem látom értelmét, hogy egy magzattal levelezzek.

Minden esetre megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül ezzel. :)