Jobb vagy rosszabb volt a terhesség annál mint amit mielőtt teherbe estél gondoltál milyen lesz terhesnek lenni?

Még terhes sem voltam, amikor már mindenki ijesztgetett.

Nagyon boldog volt a babavárásom. Az első trimeszterben egyszer hánytam, egy ebéd után. Reggel sosem voltam rosszul, nem fájt a fejem (pedig amúgy fejfájós vagyok pl frontra), nem voltam fáradékony. Nem lett óriási hasam, nem híztam, végig edzettem. Szerintem az edzés a hangulatomat is helyretette, nem voltam hisztis se.

Abszolút álom terhesség volt. Van ilyen is. Nem tudom milyen lesz a máosdik, de nem is aggodalmaskodok ezen, felesleges!

Sokkal jobb volt. Semmi tünetem nem volt, semmi negatívum szülésig.

Csak a hasam lett hatalmas. Sosem gondoltam volna! :)

Az első borzalmas volt. Végig véreztem, volt 3 bélgyulladásom. Toxémia.

Gyakorlatilag végig rettegtük az egészet, hogy megmarad e, egészséges lesz e.. Borzalmas gyomorsavam volt az elejétől amit semmi nem enyhítette. Annyira fájt mindenem hogy sokszor főleg a vége felé menni alig bírtam. Aludni se a savtól se a csípő/forgók fájdalma miatt alig tudtam. 3 hetet voltam szülés előtt kórházban. A lányomat születése után elszállították másik várok Pic osztályára. Lelkileg ez borzalmasan nehéz volt.

A második hasonló volt. Vérzés bélgyulladás,magasvérnyomás, beutális kemény műtét komplikációk, másnap bélgyulladás. 1 hét kórház ráadás.

Mostba harmadik mérföldekkel jobb,könnyebb mint az első 2. Itt is volt 1 vérzésem, 3 bélgyulladás, és már nyűg minden, de sokkal jobb minden szempontból.

Tudtam, hogy nem lesz áldott állapot, de... rosszabb volt mint amire számítottam.

Először fizikálisan jól viseltem még úgy is hogy 16 hétig nonstop rosszul voltam. Mentálisan viszont borzalom volt. Az utolsó 2 hónapra tudtam kicsit összeszedni magam. A másodiknál mentálisan sokkal jobban ment, mondjuk úgy fel voltam készülve. Viszont fizikálisan nagyon meggyötört. Millió gondom jött elő és az első karantén időszak alatt el is tunyultam. Már fél éves lassan a kislányom de még most kezdek újra fizikálisan magamra találni.

Sokkal rosszabb volt mint amire számítottam. Első perctől vérzések, megmagyarázhatatlan hasi fájdalmak, toxémia, koraszülés.

Többet nem is futunk neki.

Határozottan rosszabb!!!

A franc gondolta volna, hogy végig fogok hányni egyszer 12, másodjára 14, harmadjára pedig 16 hetet...úhhh!

Viszont úgy a második trimeszter végén-harmadik elején minden előzetes reményeimet felülmúló csodaváró állapotba kerültem: a kisbabám mozgolódása a hasamban, az az érzés, hogy kiváltságosan boldog és szerencsés vagyok...ezt megint nem hittem volna a terhesség előtt. Aztán a vége a dinnyeméretű pocakommal, az álmatlansággal, állandó pisilésingerrel, komoly fájdalmakkal, amelyek a babám mozgását kísérték...na ez megint nagyon távol van a romantikus előképzelgésektől.