Jobb vagy rosszabb volt a terhesség annál mint amit mielőtt teherbe estél gondoltál milyen lesz terhesnek lenni?

Fizikálisan jobban éltem meg a terhességet, mint gondoltam, viszont érzelmileg nagyon labilis voltam amire nem számítottam, nagyon sértődékeny voltam még hisztis, és nehezen tartottam magamban 😂 sikerült, nem volt gáz de magamban sokat őrlődtem olyan dolgokon amiken "nem terhesen" nem akadok fenn, és sose voltam olyan hisztis mint abban a pár hónapban, komolyan még most is fogom a fejem miken problémáztam/pánikoltam

A fizikai része csak annyi, hogy volt az első trimeszterben egy időszak amikor kB állva is aludtam volna, na erre nem számítottam, azt nehéz volt átvészelni, szerintem nehezebb is mint pl a hányás és társai.

Visszatekintve nem volt nehéz a terhességem, átélni azért más volt, de az idő is szépíti azért.. 🙂

Rosszabb. Érzelmileg azért, mert apuka a 11. héten meggondolta magát és eltűnt, mint szürke szamár a -ködben.

Testileg azért, mert az első trimeszterben végig antibiotikumot szedtem folyamatos felső légúti gyulladások miatt, iszonyat igedesito volt a baba rugdosása, illetve az utolso 3 hétben alig tudtam járni, ülni, feküdni, mert becsípődött egy ideg.... Plusz 25 kilót hiztam, ami szülés után ugyan rögtön lement, mert a baba súlya és rengeteg víz volt, de alapból a mozgás nagyon nehézkes volt ekkora túlsúllyal.

Sokkal rosszabb volt.

A 6. héten hányingerem lett, következő héten már hánytam is, ami szülésig tartott olyan napi 10-20 alkalommal. A 20. héten elkezdett fájni a fejem, az is megmaradt, csillapítani csak nehezen lehetett a terhesség miatt.

Ezen kívül a derekam beállt pár hétre.

És vannak ilyen alap terhes nyavalyák: nem kapsz levegőt a végén fekvő helyzetben, szorulás, gyomorsav feljön, ezek jutottak eszeübe. Szerencsés akit minden ilyen elkerül.

Ez mindenkinel mas. :) En valahogy sosem gondoltam elotte,hogy milyen lesz. Amit mostmar tapasztalatbol tudok mondani,azok a kovetkezok:

Az elejen veszes hanyassal vegig hanytam ugy 3-4 hetet,naponta tobb,mint 10x. Halistennek 11.hetre elmult,azota 2x hanytam osszesen,egyszer kutyulos gyumolcslevestol,amire egy jo nagy adag tejszinhabot raktam,ami valszeg lejart mar. Masodjara pedig tejfolos krumplisalata jott ki.😅 amugy sem eszek tul sok tejes kajat,de a gyomrom most vegkepp nem birta.

11.het utan lenyegeben minden jo volt egesz sokaig. Szinte semmi tunet. Erdekes mod, terhesseg elott nagyon erzekeny voltam,rengeteget sirtam,barmin,barmikor,barhol. Miota terhes vagyok talan 2x sirtam osszesen.

Ugy 25. hettol kezd fizikailag "fajdalmas" lenni. A bal combtovemnel kezdodott iszonyatosan eros izomlazszeru fajdalommal,ami mar a jobbra is attert. Kb agyban sem tudok fajfalom nelkul megfordulni,annyira.

Szinten 25.hettol,vagy talan kicsit korabban van az,hogy seta kozben nagyon eros fajdalmat erzek a hasamban, mintha a hasfalam le akarna szakadni. Pihenes,leules utan elmulik,de eleg kellemetlen. Mehlepennyel minden rendben,pedig attol feltem ilyenkor az faj,de nem. Masoktol is hallottam,hogy ezt tapasztaltak.

Mellbimbom besotetedett, az elejen erzekeny volt,de az eleg hamar elmult,azota semmi extra. Eleg koran elkezdett nyomasra elotej jonni belole,azota is hol jon,hol nem,mar nyomkodnom sem kell,magatol jon.

A szexet szinte egyaltalan nem kivanom. Miota terhes vagyok 3,max 4 alkalommal tortent meg. Pedig elotte pont az ellenkezoje voltam😅.

Most hirtelen ennyi jut eszembe. Ja, 35 hetesek vagyunk. 😊

Nekem sajnos rosszabb. Sosem gondoltam magam egy rinyálós nőnek, a fájdalomküszöböm is elég jónak tartottam eddig.

Megviselt hogy nagyon sokat görcsöltem a terhesség alatt, szinte végig. Rengeteget keményedtem, ezek néha fullasztó érzéssel jártak. Most a finishben sem jobb a helyzet. Minden mozdulat fájdalmas, az egész medencém, combhajlatom mindenem fáj már, nagyon hamar kifulladok, megszédülök. Zavar hogy alig bírok lehajolni, leguggolni, feltápászkodni az ágyból, a szőrtelenítés is nehezemre esik, hatalmas a hasam így a végére.

Lelkileg is elég hullámzónak élem meg. Persze örömmel töltöttek el az ultrahangok és az hogy rendben van minden vele. De nem érzem egyenlőre azt a felhők feletti boldogságot. Lehet erre rátesznek a fizikai nehézségek. Remélem szülés után jobb lesz.

Összességében én rosszabbul élem meg mint amire számítottam.

Sose gondolkodtam milyen lesz terhesnek lenni ,mindig csak azt gondoltam gyereket szeretnék aminek velejárója a 9 hónap.Én nagyon mázlis voltam, se reggeli rosszullétek, se fáradság, se semmi extra.Kellemes terhességem volt ,mindenféle panasz nélkül.

Lelkileg sokkal nyugodtabb lettem és kiegyensúlyozottabb.Nem voltak érzékenységi rohamaim meg ilyenek.Valószínűleg sokkal jobb volt velem élni terhesen, mint most nem terhesen:)

Nekem más volt. Nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb, simán csak másmilyennek képzeltem az érzést. Amúgy alapvetően jó és problémamentes terhességem volt, relatíve könnyen viseltem, de teljesen másra számítottam. Az első 10 hétben kb 0-24 aludtam volna, a 16. hétig hánytam, de utána a második trimeszter, miután elkezdtem érezni a babát, nagyon csodás volt :) Addigra semmi bajom nem lett, jól éreztem magam, és őszintén, soha nem voltam érzelmileg olyan stabil, mint akkor :D Teljes nihil. Ebbe kicsit belerondított a 27. héten a cukorterhelés eredménye, de végül elég volt csak diétáznom, inzulin nélkül vészeltem át a maradékot. Ami onnantól kezdve, hogy a pocakom jelentősen megnőtt, a harmadik trimeszterben, onnantól tényleg átvészelés volt. Sosem edzettem életemben, és hiába tervezgettem, hogy "na majd terhesség alatt", terhesjóga és társai, beütött a vírus, de amúgy se hiszem, hogy rávettem volna magam, szóval nagyon minimális fizikai erőnlétemre még rádobott egy lapáttal a babagyártás, és ezt bizony megéreztem :D De igazából azon kívül, hogy fizikailag elgyengültem és hamar fáradtam, olyan nagyon sok bajom nem volt, se reflux, se gyomorsav, se fulladás, nekem még sokszor pisilni se kellett mennem egyáltalán. Engem az lepett meg első sorban, hogy a terhesség során mennyire átalakult a gondolkodásom. Azt tökre letojtam magasról, ha nekem valami bajom volt, az első gondolatom mindig az volt, hogy "ugye a baba jól van". És bármim fájt, bármim húzódott, keményedett a pocakom, elfáradtam, akármi, mindig azt figyeltem, hogy ugye ő mozog, ugye vele minden rendben van. Azt hittem, sokkal jobban el leszek foglalva a terhesség alatt a saját nyavalyáimmal, de nem :D Ami persze természetes, csak én annyira nem számítottam ilyen jellegű változásokra.

Ja, meg a csokireklámokon mindig elbőgtem magam. Semmi máson nem sírtam soha, de amikor csokit kezdtek el reklámozni, a mosolygós csokiszeletekkel meg az a megnyugtató, vidám zenével, hát én kész voltam, egyből bőgtem, mint akinek meghalt az anyja. Ezt már az előtt is, hogy kiderült volna a terhességi cukor, és még ehettem volna csokit, szóval nem csak a lehetőséget gyászoltam :D