Mit gondoltok arról, ha valaki a szülésig nem akarja tudni a baba nemét?

Én akartam tudni, de a nagynak sikerült úgy helyezkednie végig, hogy csak a 36. héten kaptunk egy “talán lány”-t. Amikor megszületett, nem is az volt az első kérdésem, hogy jól van-e, hanem hogy tényleg lány? 🤣

Ez alapján hatalmas katarzis lehet azoknak, akiknek egy “talán” sincs. 😊 Én nem bírnám ki, de megértem.

Azt gondolom hogy szereti a meglepetéseket, szeret spontán élni és csodálom a türelmét.

Én a szöges ellentéte vagyok. A 12. héttől tűkön ültem, alig vártam hogy megtudjam a nemét. Erre végül egészen a 28.hétig várni kellett mert a lehető legelőnytelenebb pózokban feküdt.

Az az ember vagyok aki mindent jóval előre megszervez, elrendez, abszolút nem szeretek meglepődni.

Én nagyon szerettem volna tudni. De egyszerűen annyira rosszul feküdt bent (harántban, a lábai magaalá gyűrve, m8nden uh) h nem tudott a doki biztosat mondani.

Hát nem volt egyszerű vásárolni (kevés az uniszex baba cucc)

A megérzésem bejött. Kislány lett.

Mikor kivette a doki, megszólalt h "kisfiú"

Én meg meglepődtem h "tényleg? “ azt mondja" nem, csak vicceltem" 😂

Nagyon jó volt 😄

Én ezt tervezem a 2.-al🙂

Egyrészt tök mindegy milyen nemű, mindkettőnek örülnék, másrészt tök jó lenne ott megtudni, mikor kibújik. Lehetne gondolkodni 2 névben, amit mindig is elveztem 😊

A nővéremék nem akarták tudni. Természetesen megértettük. Mindig azt mondták, hogy a régi időket szeretnék ezzel visszahozni, amikor még 9 hónapig rejtély volt a baba neme és, hogy teljesen mindegy nekik, mi lesz az eredmény. (Mi a férjemmel a lehető leghamarabb akartuk tudni, de mi meg a névválasztással tököltünk a születésig, úgyhogy nálunk is kellett a megértés.) Jópofa volt tippelni, fogadni rá. Ami viszont érdekes volt, hogy rendesen gyakorolni kellett aztán a kislány nevét, mint amikor új kolléga jön a munkaközösségbe.

A tesómék meg nagyon örültek, mert egy kislányt (ép ész határán belül) "mindenképp" szerettek volna kislányt, így ezt kipipálhatták. A második babánál is így tervezték, de a doki elkotyogta magát az egyik uh-n. Egy ideig mérgelődtek rajta, aztán valamelyest megnyugodtak, mert lányra tippeltek, de kisfiúval volt várandós és így több idejük volt megszokni a gondolatot.