Hogy kezeljem a helyzetet terhesen, ha nagyon komoly betegség van a családban?
A férjem apukája fél év alatt halt meg, egészséges emberből egy mozgásképtelen emberré vált a végére (valamiféle szklerozismultiplex szerű dolog, csak sokkal gyorsabb).
Én is babát vártam akkor. Eleinte nem hittük el a dolgot, úgy mentünk látogatóba, hogy tudtuk, még sokszor találkozunk majd. Aztán ahogy egyre kevésbé mozgott, már csak feküdt és nehezen lélegzett, akkor jött el a pont, hogy a férjem realizálta, hogy hamarosan itt tragédia lesz. Akkor voltam 20 hét körül. Mi sem beszélgettünk erről, szomorú volt az apja miatt, elkeseredett, bánta hogy az életben nem töltöttek el több időt együtt. De nem beszélgettünk erről, mert nem tudta feldolgozni, csak feszültté vált tőle. Én hagytam, hogy fejben legyen a gondolataival, amikor szükség volt rá, a kezét fogtam, vigasztaltam. Többet nem lehet tenni, főleg hogy ha a férfi nem érzelgős, nem igényli hogy mással megossza ezeket.
Miután meghalt az apukája, a temetés után nyílt meg a férjem, utána láttam először sírni miatta.
Igazából mi végig tudtunk közben a babával is foglalkozni, ahogyan dolgoztunk is, éltünk. Csak épp nem kerítettünk ezeknek nagy feneket, hogy látványosan másról szóljon a nap, mint a közelgő tragédiáról. Rosszabb ha látványosan terelve van a téma. Azzal nem lesz boldogabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!