Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Hogy kezeljem a helyzetet...

Hogy kezeljem a helyzetet terhesen, ha nagyon komoly betegség van a családban?

Figyelt kérdés
30 hetes terhes vagyok. Pár napja derült ki, hogy férjem apukájának rákja van áttétekkel. Apja szerint csak pár hónapja van hátra...én meg pár hónap múlva szülök. Férjem eddig nagyon örült a babának, cikkeket olvastunk, sokat hallgatta a hasamat, viccelődtünk, hogy milyen lesz a baba, gyerekdalokat játszott le és várta, reagál-e a magzat... Mióta megvan a diagnózis, az apja magába fordult, férjem nem beszél sokat erről és a baba iránti lelkesedése is alábbhagyott, amit persze megértek. De nem osztja meg velem a gondolatait, hogy mit érez stb. (gondolom kímélni akar) és azt se tudom, hogy a jókedv amit mutat, csak álca, hogy kíméljen, vagy tényleg nem rázta meg őt a hír. Így azt sem tudom, mi játszodik le benne. Hogy reagáljak ebben a helyzetben? Támogatni akarom a férjem mindenben és segíteni neki, nagyon szeretem őt, de fogalmam sincs, hogy tehetném. Próbálok vele beszélgetni az érzéseiről, de nem akar, azt mondja minden ok és hogy nem aggódik, amit persze nehezen hiszek el. Szerintetek próbálhatom a figyelmét a babára fordítani és viccelődni mint eddig vagy ne tegyem? Lassan vásárolnánk is a babacucccokat. Nem tudom mi lenne a jó neki. Ha pl. apukájával jönnék minden nap, lehet az esne rosszul neki, hogy az eszébe juttatom, de ha a babával jönnék és viccelődnék, akkor meg lehet érzéketlennek tartana, hogy hogy tudok ilyen lenni ilyen helyzetben. Fogalmam sincs, hogy viszonyuljak most ehhez. Tudnátok nekem tanácsot adni?
2020. szept. 20. 10:09
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
100%

A férjem apukája fél év alatt halt meg, egészséges emberből egy mozgásképtelen emberré vált a végére (valamiféle szklerozismultiplex szerű dolog, csak sokkal gyorsabb).

Én is babát vártam akkor. Eleinte nem hittük el a dolgot, úgy mentünk látogatóba, hogy tudtuk, még sokszor találkozunk majd. Aztán ahogy egyre kevésbé mozgott, már csak feküdt és nehezen lélegzett, akkor jött el a pont, hogy a férjem realizálta, hogy hamarosan itt tragédia lesz. Akkor voltam 20 hét körül. Mi sem beszélgettünk erről, szomorú volt az apja miatt, elkeseredett, bánta hogy az életben nem töltöttek el több időt együtt. De nem beszélgettünk erről, mert nem tudta feldolgozni, csak feszültté vált tőle. Én hagytam, hogy fejben legyen a gondolataival, amikor szükség volt rá, a kezét fogtam, vigasztaltam. Többet nem lehet tenni, főleg hogy ha a férfi nem érzelgős, nem igényli hogy mással megossza ezeket.

Miután meghalt az apukája, a temetés után nyílt meg a férjem, utána láttam először sírni miatta.

Igazából mi végig tudtunk közben a babával is foglalkozni, ahogyan dolgoztunk is, éltünk. Csak épp nem kerítettünk ezeknek nagy feneket, hogy látványosan másról szóljon a nap, mint a közelgő tragédiáról. Rosszabb ha látványosan terelve van a téma. Azzal nem lesz boldogabb.

2020. szept. 20. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!