Mennyire volt megértő a terhesség korai szakaszában a párotok?

Nyugi. A nő legnagyobb ellensége a többi nő...

Nem, a terhesség nem betegség, de vannak, akik valóban rosszul vannak, hánynak, émelyegnek, és vannak, akik nagyon komolyan levertek, a szervezet egyszerűen lestoppol, nekem egy kolléganőm kisterhesen elaludt az asztalánál, pedig elmondása szerint 10 órát aludt előtte éjjel. Aki erre nincs tekintettel, annak gratulálok az empátiájához, különösen, ha várandós nőtársról van szó.

35hkm, aki 39. hétig dolgozni fog, mert nulla terhességi tünete volt (most is csak kósza aranyér), és mégis képes felfogni, hogy másnak nem ilyen könnyű...

Kedves 14es!!! Én sem voltam táppénzen, de elég volt túlélnem a munkahelyemen. Szerencsére otthon a férjem már segített mindenben. És azt se felejtsd el, hogy minden terhesség más. Van aki észre sem veszi, van aki iszonyat rosszul van. 5.terhességem van jelenleg. Elsővel vészes hányásom volt. Második, harmadiknál kb 3 hét volt nehéz, de simán éltem az életem. A negyedikkel 5 hétig feküdtem, folyamatosan hánytam, apró falatokat tudtam enni. Igaz az a baba sajnos nem maradt velünk :(

Jelenleg állandó rosszullétem van, de hányni csak 3x hánytam. 16 hetes vagyok már. Viszont a gyereket ketten vállaltuk, és tudja mivel jár! Ha a pasi csak megcsinálja, de nem segít, akkor annak nem szülök!

Tudod 14es sok undorító dolog van, de beszólni valakinek, aki rosszul van és kínlódik az mindennek az alja. Bele se merek gondolni milyen lelkivilága van egy olyan embernek, aki ettől érzi magát erősnek. Ja és mennyi esze, hogy biztosra veszi mindenki pont úgy viseli a terhességet ahogy ő, mert máshogy nem is lehet.

Kívánom, hogy ess ágynak úgy 2 hónapra valami "jelentéktelen dologtól" és àlljanak körbe hasonló mentalitású érzelminyomorékok azzal, hogy csak nyafizol.

Abba meg már bele se gondolok az ilyen hogy viselkedik a saját gyerekével, ha az uram bocsá, nem gyűr le mindent mint egy monstrum.

Részvétem a környezetednek.

Nagyon megértő volt. Nem tudott mindent a terhességről, de folyamatosan tanult a dologról és figyelt rám. Izgult is mivel már elveszítettünk egy babát. Így a másodiknál eléggé a sarkamban járkált, ami jól jött ki, mivel 26 hetesen be kellett vinnie a kórházba, szóval kifejezetten jó volt, hogy túl aggódta a dolgot. :)

Nekem ez a furcsa amúgy, az én férjem se tudott először semmit a terhességről, de meghallgatott, és érdeklődött. A tiéd ezt nem teszi?