Miért vagyok így megijedve?

Hasonló cipőben jártunk, mi is időben hozzáfogtunk a kistesóhoz, és szonnal összejött. Épp 2 éves lett a nagy, amikor született a pici. Nagyon be voltam parázva, mit hogy oldok majd meg. A védőnőm nyugtatott, majd kialakul minden. Igaza lett. A nagy még túl kicsi volt ahhoz hogy féltékeny legyen, nagyon hamar megszokta a tesót. Pár hónap után már együtt aludtak délben, a kicsi persze még délelőtt és délután is aludt. Délben én is pihentem. Ezt hamar megtanultam, ha a gyerek(ek) alszik, pihenjen az anya is, a többi megvár :)

Segítségem nem volt, a férjem 12 órázott, nagyszülők messze, kéthetente hétvégén mentünk hozzájuk.

Én jól éltem meg ezt az élethelyzetet, persze voltak nehéz időszakok, de túléltük és idővel tompulnak ezek az emlékek.