Aki nem tehernek éli meg a terhességet? Miben mások?
Elgondolkodtam ezen. Most több ismerősömnek lett babája. A többség olyan, hogy amikor a terhességéről beszél akkor sok jó dolgot alapvetően nem mond. Nem érzi magát csinosnak, állandóan fáradt és sorolhatnánk az érzelmi hullámvasúttól kezdve egészen a vizesedésig mindent.
Egyik ismerősöm nem ilyen azonban, pedig ha valakinek terhes volt a terhessége akkor az ő. Sokat találkoztunk, de SOHA nem hallottam panaszkodni. Pedig végig hányt, olyan migrénes fejfájásai voltak hogy nem látott (extra durván hányt akkor). Korházba került többször is a terhessége alatt. A vége felé ha nem tudott éjjel aludni, és kérdeztem hogy fáradt-e akkor mondta hogy igen, de jól van ez átmeneti állapot, most ennek van itt az ideje, stb... Mindig azt mondta ezekre a kellemetlen néha kicsi néha nagy dolgokra, hogy ez 1000x is megéri a babáért. 53 kilóval esett teherbe, alacsony is és egy több mint 4 kilós gyereket szült természetes úton akivel 30 órát vajúdott. De ő a szülésről sem nyilatkozott úgy mint mások.
Miért van ez? Egyesek miért élik meg annyira rossznak, másnak meg miért "áldott" állapot? Mert ennek a nőnek az volt, látszott rajta.
Nem hinném, hogy fizikálisan rosszabb annak, aki panaszkodik. Szerintetek?
Nekem semmi bajom nem volt. Az utolsó hetekben vizesedtem, de azon kívül semmi. Tudtam aludni, sőt, nagyon jókat aludtam. Én csinosnak is éreztem magam, imádtam a pocakomat. Nagyon szerettem terhes lenni, nekem olyan igazi lilaködös, pocaksimogatós terhességem volt.
A szülés is nagyon szép élmény volt. Félhomályban vajúdtam kádban. Teljesen természtes, háborítatlan szülésem volt, mindenféle beavatkozás nélkül, pedig én is hatalmas babát szültem, de nem vágtak, nem kaptam oxit, csak simán hagyták, hogy úgy szüljek, ahogyan akarok
Azért mert mindenkinek más tünetei vannak. Egyik barátnőm saját szavai “olyan a voltam, hogy Dumbo követelte a jogdíjakat”. Na nyilván nem érezte magát csinosnak.
En gyűlöltem terhesnek lenni. Alapvetően korlátozta a szabadságomat. Egy csomó mindent nem ehettem, nem csinálhattam. A baba nagy volt a pocakom kicsi. Keveset híztam és jól is néztem ki de ennyi volt a pozitívum. 2 hetente migrén. Az állandó aggódás, hogy minden rendben legyen. Stb. stb. Ha nem egy gyereket terveztünk volna, valószínű akkor se lenne több. A szülés nem érdekelne csak terhesnek ne kelljen lenni.
Az emberek nem egyformak. Nagy altalanossagban viszont azt latom h aki vesztett mar el magzatot vagy volt a hataran, az keptelen felhotlenul orulni a tovabbiakban. Ez nem feltetlenul az amirol te irsz, mert te fizikai tunetekrol valo panaszkodast emlitetted de ugyanaz a vegeredmeny, nem boldog kismama,az allapota terhesseg es nem aldott allapot. Sok tunet hozzaallas kerdese, en pl 16 hete emelygek, ha azt nezzuk, mar mazlista vagyok hiszen most mar csak napi parszor es nem nonstop mint korabban, de megiscsak nem uaz mint akinek ez nincs. Mint ahogy egyes embereknek a pohar felig tele mig masoknak uaz a pohar felig ures, igy a terhesseget is masok maskent elik meg, nincs ebben semmi titok.
Vagy szulesnel egyesek a legerosebb fajasokat kicsinek erzik, masok meg kaparjak a falat. Nem lehet 2 terhes not osszehasonlitani.
Személyiség függő. Sose válaszolok a “hogy vagy” kérdésre úgy hogy szarul. Épp ezért a terhességem kapcsán se hallott tőlem senki olyat, hogy terhes lenne.
Aki szeret panaszkodni, az panaszkodni fog. Figyelem vagy önbizalom hiány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!