Mit tegyek terhesség alatti szorongás ellen?
Nagyon nehéz erről beszélnem. Terveztük a babát a férjemmel, első próbálkozásra össze is jött. Akkor nagyon örültem neki. Aztán ahogy teltek a napok egyre inkább negatív érzések vannak bennem. Konkrétan nem is tudom megfogalmazni, hogy mi a problémám. Általánosságban minden. Félek tőle, hogy egészséges lesz-e, hogy tudom-e szeretni és ha tudom, akkor jól tudom-e majd szeretni, fel fogok ébredni, ha éjjel sír, mi van, ha annyira kimerült leszek, hogy nem hallom meg, örökre megváltozik az életünk, soha többet nem leszek szabad, vissza tudok jönni dolgozni egyáltalán... ilyen kérdések és gondolatok kavarognak bennem.
Nagyon megvisel, hogy nem tudom örülni a babavárásnak, ahogy mindenki más is. Félek, hogy ezek a rossz érzések most már örökre megmaradnak..
Volt valakinek hasonló érzése? Hogy lehet ezen átlendülni?
Kérlek, ne ítéljetek el. Nagyon nehéz ezt érzeni, nem így akartam és nem így akarom ezt az egészet.. nagyon kétségbe vagyok már esve.
Nem mindenki tud felhőtlenül örülni a terhességének, csak azt nem szokták hangoztatni.
Alapból is szorongó vagy, vagy most tapasztalod először?
Az anyukáddal milyen a kapcsolatod?
Mindenekelőtt minden érzés normális, ettől te még szuper anyuka leszel, másoknak meg nem szükséges boldognak mutatnod magad, ha épp nem azt érzed.
Az pedig természetes, hogy te szeretnél jobban lenni, saját magad miatt, de arra van időd a terhesség alatt is, ezek az érzések változnak.
Nekem is voltak ilyen érzéseim. Mintha nem is akartam volna igazán vagy megbántam volna ezt a terhességet, pedig mi elég sokáig próbálkoztunk, mire összejött, iszonyatos bűntudatom volt miatta. Ahogy nézegettem a neten meg beszélgettem egy barátnőmmel, aki szintén nagyjából velem egyidőben lett terhes, ez nem ritka dolog. Állítólag a hormonok miatt van.
Ha vigasztal, nekem a második trimeszterre már bőven elmúlt. Mármint a rossz érzés része. Az aggodalom, hogy minden rendben legyen, egészséges legyen, boldog, mittudomén, az maradt, de valahogy elviselhetőbbé vált, már nem negatívumként él bennem, hanem inkább megoldandó problémaként, pozitívabb felhangja lett a legtöbb ilyen gondolatnak.
Ma vagyok 34 hetes, és őszintén tudom mondani, hogy életem (egyelőre) legboldogabb időszakát élem. A kezdeti depresszió elmúlt, a picinek őszintén tudok örülni, és már alig várom, hogy végre tényleg örökre megváltozzon az életünk :) Kitartást, ez el fog múlni. Jogod van az érzéseidhez és jogod van azokat teljes egészében megélni. Beszélgess a pároddal erről, segítsétek egymást, a családdá válásotok folyamatát már most el kell kezdeni, és az bizony a kommunikációval indul.
Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat, jó olvasni! :)
Alapvetően azt gondolom, hogy elég laza vagyok az életet illetően, viszont ha új szituációban találom magam, akkor előtte szorongok. Amikor viszont már benne vagyok, akkor csinálom és nem aggódom. Itt a terhességnél meg 9 hónap, amíg eljön az ismeretlen helyzet... nem szeretnék addig szorongani és ilyen gondolatokkal lenni.
Anyukámmal egyébként nagyon jó a viszonyunk. Mindig mindenben számíthattam rá. Most is számíthatnék, de ebben a kérdésben egy kicsit úgy érzem, nem ért meg. Mindig azt mondja, hogy fordítsam meg a gondolataimat. Szeretném. Bárcsak egy csettintésre át tudnám állítani az érzéseimet.. de sajnos nem ilyen egyszerű.
A párommal tudok róla beszélgetni. Végighallgat és nem csak egyik fülén ki, másikon be. Mindig megkérdezi, hogy hogyan tudna segíteni, hogy jobb legyen, de sajnos erre én sem tudom a választ.
Olyan elveszettnek érzem magam.
A terhesség elején úgy tudom lehetnek ilyen ambivalens érzések. Nagyon át érzem. Mi régóta terveztük, veszítettünk már el babát. Aztán most elsőre össze jött, de rajtam is van szorongás. Főleg az első 12 hét lesz ilyen, ahogy ismerem magam. Félek, hogy jól fejlődik - e. Következő ultrahangon is minden oké lesz e.
Én is félek, hogy mi van, ha nem lesz egészséges? Mi van, ha az lesz, majd az idő előrehaladtával kiderül még is van valami. Bírni fogom e, hogy nem akkor alszok, amikor akarok. Tudok e azért majd kirándulni? Párommal mennyire változik meg majd minden?
Szóval nagyon át érzem.
Nekem rém álmaim is vannak. Még, amig nem vagyunk túl a 12 heten annyira örülni se merek.
Pedig, amikor hallottam a szivhangot.. Életem legboldogabb napja volt. Ennél szebbet még nem láttam. :)
Kitartást neked. Minden anyuka aggódik, ebből látszik, hogy jó anya leszel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!