Ha választanotok lehetne, a császár és a természetes szülés között mit döntenétek?

Én a helyedben mindenképpen a természetes utat választanám. Lehet h már átéltél egy császárt, tudod h milyen, de a természetes a természetes. MInd neked mind a babának. Én a helyedben nem gondolkoznék ezen. Természetesnek indulnék, aztán úgyis a doki dönt, ha látja h be kell avatkozni.

Ha választani lehetne (nekem már volt két normál hüvelyi szülésem) a természetes szülést választanám. Nem szeretném ha vagdosnának. Csak ha muszály. És jó h van megoldás s.o.s esetekre! (mert nekem a császár nem választási, hanem s.o.s.eset)

Semmiképp ne ez alapján dönts, hogy ki mit ír...

Én császárral szültem 2008-ban. Nagyon nem szerettem volna a császárt, de semmi nem indult be úgy, ahogy kellett volna :-( így utólag viszont azt mondom, ha legközelebb választhatnék, akkor újra császárral szülnék.

Szia!

Ha lehetne választani, akkor hüvelyi.

A császár műtét, és akkor végzik, ha a baba hüvelyi úton nem tud megszületni. Talán ez nem annyira választás kérdése.

Természetes úton.

Sokkal jobb a babának, nem véletlenül ez a menete!

A sokkal jobb az mit takar?

Ha annyira ragaszkodnánk mindenben a természetességhez, akkor fele ennyi egészséges baba nem születne mint ma. A különféle terhesvitaminok sem igazán a természetességhez tartoznak, sőt, az ultrahang sem.

Azt takarja a sokkal jobb, hogy a babának szüksége van a vajúdás idejére.

Teljesen más, ha fel tudsz készülni valamire, teszel érte, mintha egyszerűen csak megtörténne.

A császármetszés a kicsi szemével kb úgy nézhet ki, hogy nyugodtan lubickol a biztonságban, érzi az anyukáját és minden rendben, majd egyik pillanatról a másikra fény lesz és egy idegen elragadja.

Biztos vagyok benne, hogy más zajlik le a fejecskéjében, ha ő maga indul el a nagy útra.

Persze bárhogy történik is, emlékezni nem fog rá, de tudat alatt valami megmarad belőle.

Természetesen a sürgősségi császármetszés ellen semmi kifogásom, hiszen a baba és a mama élete az első, de ha a lehetőség adott a választásra, akkor úgy érzem, hogy jobb egy gyermeknek természetes úton megszületnie.

17:26-os

Ket huvelyi szules utan azt mondom, hogy en mindenkeppen a huvelyit valasztanam. Elso szules elott egyaltalan nem feltem a szulestol, a csaszartol sem, a masodik szules elott meg szinte vartam, hogy mikor jon el a szules napja, annyira izgatott voltam miatta, mert nagyon szep volt, nagyon konnyu (ahhoz kepest, hogy mekkora eredmenye lett a dolognak) es nagyon jol ereztem magam utana. Akkor mar komolyan imadkoztam azert, hogy nehogy csaszar legyen.

Az elso szulesemnel 3 orat vajudtam, kozel negy kilos gyermeket szultem gatvedelemmel, pici repedesem, egyetlen oltesem sem volt. Szules utan tiz perccel a sajat labamon mentem zuhanyozni, 12 oraval kesobb elhagytam a korhazat (kulfoldon szultem, csak addig maradhattunk), ugy mozogtam, mint akivel semmi sem tortent es tenyleg nem fajt semmin, de semmim sem. Csak akkor gorcsolt a mehem, amikor szoptattam az osszehuzodastol.

A masodik szulesem ket oran at tartott csupan, ennyi volt a vajudas kitolassal egyutt, ismet nem volt gatmetszes, mar akkor, ott a suzloszoban mosolyogva, agy szelen ulve tartottam a babamat.

Ismet nem volt semmilyen kellemetlensegem, fajdalmam utana. Az a ket, illetve harom ora semmi sem volt ahhoz kepest, hogy mekkora kincseket kaptam csereben es ahhoz kepest, hogy milyen jol ereztem magam mindket szules utan.

Ugyhogy en ugyerzem, hogy ettol a csaszaros felepules mindenkeppen hosszabb ideig tarthat, tovabb kellene fajdalmat ereznem, szoval nekem nem erne meg.