Első baba, és néha belém villan a félelem, más is van ezzel így?

Most vagyok csak 13 hetes, szóval még nagyon az elején járok. Nagyon örülök a babának, őszintén várom, akartuk őt mindketten, néha mégis belém villan a félelem, hogy mit fogok én kezdeni majd egy gyerekkel? Hogy fogom ellátni jól, hogy fogom egyáltalán életben tartani, miután megszületik, hogy nevelek belőle egy félig-meddig normális felnőttet? Nem tudok semmit a gyerekekről, nem vagyok szakember, mondhatni nem értek hozzájuk, hiába bújom a mindenféle blogokat meg cikkeket, néha annyira elkezdek aggódni, hogy minden rendben menjen, és hogy pont én hogy fogok ebben a helyzetben helyt állni. Máskor meg (az esetek többségében azért) elég nyugodt vagyok, magabiztos, hiszen ez egy természetes dolog, rengeteg segítségem lesz akár a férjem, akár az orvosok, védnőnő személyében, szóval minek is aggódjak. De így néha eszembe jut, hogy egyébként eddig még csak kiscicákat nevelgettem, az meg azért nem hasonlítható össze egy babával, mégis hogy gondoltam én ezt?

Ez vajon normális? Más is érez így néha? Vagy velem van a baj?