Milyen az amikor valamit megkíván a kismama?

Velem ez egyszer fordult elő. A tescoban sütik azt a szalonnás kiflit, azt akartam enni, nálunk a helyi Tescoban nem volt, azon a héten nem is sikerült elkapnom. A másik városban volt dolgom, épp az ottani Tesco mellett mentünk el. Visszafelé megálltunk ott is, hát mit ad isten, ott sem volt. Na erre a semmiből elkapott a bőgés. Máig sem tudom mi ütött akkor belém. Kibőgtem magam, és ennyi volt, nemis kellett a kifli 😂. Szánalmas tudom, de a hormonok ugyebár...

Amúgy nem voltam kívánós.

Létezik a terhes kívánosság, de egész biztos hogy sokan csak erre fogják. Én 25 hetes terhes voltam mire kívános lettem. De az valami egész más volt, egészen máshogy éreztem. Nem ugyanaz az érzés, hogy jaj most úgy ennék egy sütit. Hanem tényleg ilyen elemi erővel tör rád, hogy neked most süti kell. Nyilván nem kötelezően süti, lehet ez narancs, vagy bármi.

Egész terhességem alatt nagyon sok kovászos uborkát ettem. Nem kívántam extrém módon, de baromi jól esett. És bármihez amihez egy picit is illett az íze már vettem is elő az uborkát. Aztán én főleg süteményeket kívántam a 25. héttől. Csoki vagy ilyesmi nem érdekelt, de egy finom sütit naponta meg tudtam volna enni. De sokszor uralkodtak magamon. Pedig amúgy én nagyon odafigyeltrm a megfelelő és jó elosztású kalória bevitelre. Szóval nem a vercukrom ingadozott.

Ez érdekes téma, én is szívesen olvasnék még hasonló válaszokat.

Én eleve kívánós ember vagyok, néha rámtör és megveszek érte 😀 ezért hittem azt, hogy a terhesség alatt kibírhatatlan lesz, viszont még egyáltalán semmit sem kívántam meg 38 hét alatt, gondolom már nem is fogok:D Nem is volt olyan étel ami olyan kifejezetten jól esett volna.

A hármas válaszoló jól írta. Ez nem olyan kívánósság, mint általában, ez olyan, hogy teljesen máshonnan jön leírhatatlan.

Nálam ugyanez volt a terhesség elején a fáradsággal. Életemben nem éreztem hasonlót, pedig dolgoztam éjjeli műszakban is úgy, hogy nappal egyáltalán nem aludtam. Úgy ki voltam ütve, mint még soha, ágyú nem ébresztett volna fel. Nagyon fura érzés volt.

Nekem kétszer volt ilyen a 9 hónap alatt.

Egyszer vasárnap éjjel jutott az eszembe, hogy almát ennék. Ahogy előttem is írták, olyan erővel, hogy sírva fakadtam, mert nem volt itthon alma. Mikor kisírtam magam, lefeküdtem aludni és másnapra már el is múlt a vágyam.

Egyszer meg kakaóscsigát akartam enni. Férjem átment a pékségbe, de nem volt, elment a Lidlbe, ott se. Telefonált, hogy nincs, mit hozzon helyette. Én olyan dührohamot kaptam, mint még soha. Közöltem vele, hogy márpedig kakaóscsiga nélkül haza se jöjjön. Szegényem a szomszédos városba kellett mennie csigáért, de legalább nevetett rajta.

Voltak ételek, amik nagyon jól estek (pl a kakaóscsiga, csípős paprika, cseresznye), de ezen a két alkalmon kívül máskor nem "balhéztam". El se tudom képzelni, hogy valaki 40 hétig így érez minden egyes nap. Szerintem csak könnyű a terhességre fogni azt, ha valaki zabálni szeretne.

Én ettem egy ketchupos cheetost és valami "bekattant" nálam valamiért onnanstól nem tudtam másra gondolni mint a hotdogra. Ez nem olyan: jaj de ennék érzés volt. Hanem nem tudtam másra gondolni,és más kaja nem csúszott le a torkomon se, ha arra gondoltam hogy egyek valamit ami nem hotdog akkor undor fogott el.

Fel volt adva a lecke mert estig nem is ettem semmit, vasárnap volt. Hotdogos csak 25km-rel arrébb volt az autón meg nem volt jó a kuplung. Haza jött párom kérdi ettem már? Mondom nem, hotdog kell. Majd este 8kor kuplunk nélkül bementünk a városba hogy egyek hotdogot, na az valami felemelő érzés volt.

Azóta se éreztem ilyen erős vágyat egy kajára pedig azóta született még egy lányom. :)

Jó az első lányomnál kívántam a csokit is, de amellett tudtam enni mást is.

Második lányomnál a csokipudingos dolgokat volt ehetnékem, de az se volt olyan durva, mint a hotdogos eset. 😁