Nem érzem, hogy szeretném a gyerekem. Normális ez, ugye fog változni?

Hát ez egy összetett és bonyolult kérdés, és mint kitűnik a kérdésből sokakat érint, de kevesen mernek beszélni róla a megbélyegzés miatt.

Nekem még nincs gyerekem, de én is úgy képzeltem, hogy már akkor elönti a rózsaszín köd az embert, mikor a terhességi teszt pozitív lesz. Ezzel szemben több barátnőmtől, ismerősömtől hallottam, hogy nagyon furcsa volt mikor megérkezett a baba, szokni kellett, hogy van és bizony tanulni kellett a puszilgatás,szeretgetést.

Hiszek nekik,mivel ők tapasztalatból beszélnek. Vannak, akik soha nem kaptak igazi szeretet és meg kell tanulniuk, hogyan kell azt kimutatni. Vannak akik annyit csalódtak az életben, hogy egyszerűen mindenhez csak langyos érzésekkel tudnak hozzáálni. Lehetnek olyanok akiknél valóban a kicai gondozásával járó extrém megterhelés kezdi ki a kapcsolatot. És olyanok is akik egyszerűen mást vártak az anyaságtól. Ahány ember,annyi történet. Úgyhogy természetesek az érzéseitek,félelmeitek. Annyit tudok mondani, hogy legyetek erősek és ahelyett hogy marcangoljátok magatok, hogy "jajj rossz anya vagyok", inkább adjatok időt magatoknak, hogy megbarátkozzatok az új élethelyzettel, és az anyai teendők között szakítsatok időt kikapcsolódásra, felfrissülésre.

Te pedig kérdező még ráérsz ilyesmin gondolkodni. Először legyél túl a szülésen, aztán majd lesz időd megismerkedni a babáddal.

(Amúgy vicces, hogy a gyakorin összekeverik a pszichológust a varázslóval:).