Elhagyott a párom, nagyon el vagyok keseredve? Mi lesz velünk apa nélkül? Teljesen kivagyok. Segítség, család mellettem áll, van hova mennem, de mit mondok a gyerekemnek majd, hol az apja? Összetörtem.
Nem értem 9 hetes terhes vagy?
VAgy már megszületett és 9 hetes?
Szia!Nagyon sajnálom,ami veled történt!Már külön is költöztetek a pároddal?Te most hogy vagy?
Az nem derült ki számomra,hogy szereted-e még a babád apukáját,vagy neked is megkönnyebbülés,hogy vége lett,és csak a gyermeked sorsa miatt aggódsz.Ez azért nagyon nem mindegy szerintem.
Én -sajnos tapasztaltan ebben a témában- azt tudom mondani,hogy ezt az első időszakot próbáld túlélni,tudod,mindig csak a következő napra koncentrálva.Foglald el magad,ez a babád mellett nem lesz túl nehéz:),ne hagyj magadnak túl sok időt az agyalásra,nem tesz jót,hidd el.
Minden segítséget fogadj el,sőt ha úgy érzed nem bírod,kérjed is,persze olyantól/olyanoktól,akik maximálisan melletted állnak.Minden és mindenki jól jöhet,család,barátok sőt kedves szomszédok (szintén tapasztalat),valamint a gyermeked apukája.Ő,ha tényleg melletted áll, nagyon sokat tud segíteni.
És a legfontosabb,akármilyen közhely,az idő mindent megold.Lehet,hogy most úgy érzed soha nem rázódik helyre az életed,de egyszer csak azon veszed észre magad,hogy minden szépen működik az életedben,és magad sem tudod,hogy ez mikor és hogyan alakult ki így.
Minket bő öt hónapja hagyott el férjem,akkor volt a babám 11 hónapos.Az indokai kísésrtetiesen emlékeztetnek arra,amiket Te is leírtál...csak pár nap/hét múlva derült ki,hogy volt egy másik nő is a képben már hónapok óta.Beadtam a válópert,összecsomagoltam a cuccát és azóta már el is váltam.
Ha segít,olvasd el,amiket akkor,és azóta írtam.A babák oldalnál találod "Este elment a férjem,itt maradtam egyedül egy 11 hónapos babával..." volt a címe (sajnos nem tudok linkelni:).Vagy esetleg írhatsz priviben is,és kipanaszkodhatod magad,ez is sokat segít ilyenkor:).Persze túlzásba sem szabad vinni.
Köszi a biztatást...
Azóta annyi,hogy ma hallottam vissza, hogy még a terhesség alatt mondta egyik ismerősének, hogy megvárja hogy megszülessen a kicsi és akkor vége.
Azt hittem fájni fog, de nem. Megerősített, hogy nem ér fabatkát sem az ember. Biztosan fog még fájni az önérzetemnek, de ésszel élve, cseppet sem szabad az ilyen mocskot bánni. Benéztem, félreismertem, tanulnom kell belőle. Idővel biztos fog menni, addig meg az én tündérkémre koncentrálok aki most is itt mosolyog mellettem és szeret!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!