Mi van velem? Ugye ez el fog múlni szülés után?
Vannak olyan dolgok, amiket betudok a hormonoknak, és vannak, amiket nem tudok hova tenni. Tudom, hogy hullámzóak a kedélyek ilyenkor, egyszer fenn egyszer lenn, de nem tudom, nekem normális-e, hogy ezt így élem meg. Most a napokban "mély fázis" van. Egyszerűen semmi nem érdekel, legszívesebben egész nap feküdnék, minden romokban körülöttem és nem tudok örülni semminek. Még egy egyszerű mosogatás gondolata is viszolygással tölt el, és ha nem lenne kötelességem megcsinálni, simán el tudnám nézni a koszt magam körül. Nem beszélgetek a babámhoz, nem figyelek a táplálkozásomra sem, és úgy érzem, le vagyok teljesen szívva. Ez az állapot megint már 3 napja tart. Most éppen egy házfelújítás közepén vagyunk, úgy érzem semmi nem készül, semmi sem sikerül, már 2 hónapja dolgozunk egy helyiségen, de egyik mesterembert váltjuk a másik után, mert senki sem tudja normálisan megcsinálni, mert nem értenek hozzá... el vagyok keseredve, hogy a pénzt rájuk költjük, az idő megy, és minden zsúfolva van még a becsomagolt babaholmikkal, mert nem tudok mit hová pakolni a helyhiány miatt... Van, hogy csak pityergek egész nap, mert reménytelennek érzem az egészet.
A dologhoz hozzájön, hogy a terhességem eleje óta itthon kell lennem, hiányzott eddig a munkám is, és igaz, hogy próbálok barátnőkhöz eljárni, jönnek hozzám is, van hobbim is, amivel itthon elszórakozom, és akkor van igazán értelme a napnak, ha láttam embereket, ha a párom nem dolgozik aznap annyit, hanem van időnk elmenni valahová amikor hazaér.
A boldogabb napokon énekelek a babámnak, simogatom, beszélek hozzá, többet mosolygok, elkap a takarítási láz is, videókat nézek a pelenkázásról, karácsonyi ruhácskákat nézegetek neki a neten, és nem érzem azt, mint a rossz napokon, hogy rettenetes anyuka leszek... Nagyon vágytunk erre a babára, szerencsére nem kellett kínlódnunk a teherbeeséssel, és a terhességem is úgy zajlik, mint a nagy könyvben.
Mégis attól félek, hogy a szülés után is majd előjönnek ezek a magatehetetlen napok. Tele vagyok kétségekkel, félelmekkel.
Köszönöm ha végigolvassátok, lehet össze-vissza írtam, de ha válaszoltok, annak nagyon örülnék!
(33 hetes)
válasza:Gondolj erre: másnak meg nincs haza, amit újítani tud.
El fog múlni. Szoktak mondani semmi sem tart örökké. Hamar itt lesz a baba, biztosan máshogy fogod érezni magad.
válasza: válasza:Ahogy írták, szülés után nehezebb lesz.
Nálam nem volt ilyen, még a szülés előtti napon is tettem vettem, hatalmasat sétáltunk. Végig jó kedvűen vártam. Most se érzem amit sokan, hogy mekkora nehézség a babázás. Pedig nem eszik alszik baba.
Próbáld kicsit fejben helyrerakni magas. Szülés után is tele leszel hormonokkal. Ráadásul fáradt is leszel... Próbáld kicsit pozitívabb látni a világot.
válasza:Drága kérdező, annyira meg tudlak érteni! Márciusban hagyott itt minket egyik napról a másikra a mester a félkész felújítással, azóta el kellett indítani a jogi ügymenetet is, mert volt vele szerződés, de ő okosba' akarta volna, volt nála anyagra pénz, még nem adta vissza, még a kulcs is nála van... őrületesen hosszú idő volt, és még sehol nem tartunk vele, pénzt kb évek múlva látunk, ha egyáltalán... most jövő hétre van újabb mester, de én már aludni sem tudok, folyton attól rettegek, hogy majd nem jön, vagy megint itthagy, mellesleg megjegyzem, hogy a márciusi hős brigád nem az első volt, aki itthagyott minket... előtte kijöttek, aztán 1 óra (!!) után elhúztak azzal, hogy van egy kis dolguk, és soha többé nem láttuk őket, szerintem pont bejött valami pénzes meló. Mert nálunk csak részfelújítás van, nem milliós meló, de persze nekünk az összes vagyonunk ez a lakás, hát nem mindegy. Tele vagyok kétségekkel, félelmekkel én is, úgy érzem, soha nem készülünk el, én már azt mondtam a páromnak, hogy nem érdekel semmi, én karácsonyra be akarok költözni, akármi lesz, ez nem állapot, hogy lassan 1 éve megvan a lakás és még mindig itt nyomorgunk az albérletben a mesterek miatt.
És most jön a lényeg. Én nem is vagyok terhes! (Még.)
Amikor sok a stressz és tornyosulnak a feladatok, akkor nehéz látni a kiutat, a fényt az alagút végén. Csak azzal tudlak biztatni, amivel magamat is, hogy egyszer vége lesz, olyan nem volt még, hogy végtelen felújítás. Kész lesztek ti is, mi is. Neked már sikerült a baba, amikor nagyon sötétnek tűnik minden, gondolj arra, hogy de hiszen ez összejött! Ez a legfontosabb. Nem a szépséges csempe vagy falikép meg fodros bodros babaszoba vagy nemtommi kell a babának, hanem ti. Az pedig ott lesz, akkor is, ha még eltart a felújítás.
Megértelek, de fel a fejjel!! Minden rendben lesz. És igen, a hormonok is nyilván közrejátszanak. Legyél megértő magaddal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!