Normális, hogy nem táplálok mély érzelmeket, szeretetet a magzatom iránt? Ti hogy vagytok / voltatok ezzel?

10 hetes terhes vagyok, és ma voltam először ultrahangon és ma pillantottam meg először a gyerkőcöm a hasamban, illetve hallottam a szívhangját is. Jól kivehető volt a formája, mocorgott is, kalimpált a kezeivel. Olyan furcsa volt, hogy ez a kis lény bennem van. Kaptam fotót is róla, nézegettem azt is, de nagyon hihetetlen, hogy az enyém. Igazából nem érzek semmit. Mármint, nincs bennem nagy szeretet a gyerek iránt, egyelőre olyan furcsa az egész. Ez normális? Vagy már most mély érzelmeket kellene táplálnom iránta? Ti hogy vagytok / voltatok ezzel? Mikor alakul ez át? Nem vagyok egy érzéketlen tuskó, és örülök is neki, de még olyan, mint egy idegen számomra.