Mi volt az első reakciótok mikor megtudtátok a terhességet?

Már tudtam belül, hogy az vagyok, de úgy izgultam, hogy nem volt elég a vizeletem a teszhez és "hibára futott". Majd megőrültem, aznap már nem tudtam elmenni patikába.

Másnap reggel megvettem a következőt, megcsináltam, úgy készültem rá, mint egy randira.

Mikor kijött az eredmény (digitális) már azt jelezte 3+ hetes vagyok. Nagy öröm volt, közben hihetetlen is, és alig vártam, hogy hazaérjen a kedvesem. :)

Nem védekeztünk már jó ideje, de nem is 100%-ig tervezett baba. Örültünk, hogy sikerült. :)

Mi nem terveztünk gyereket, én sose akartam, férjemnek meg van előző kapcsolatból, úgyhogy elfogadta, hogy nem lesz, szépen nyugodtan elvoltunk mint a befőttek. A sors azonban közbeszólt. Tesztet csináltam mivel nem jött meg, 2 csík, köpni-nyelni nem tudtam. Nem akartam elhinni, elmentem mégegy tesztért, az utat végigbőgtem, sokkot kaptam. Én és a terhesség? Én és egy baba? Én és az anyaság? Nem lehet egy lemezen említeni ezeket és csak sírtam és sírtam. Férjemnek elmondtam amikor hazajött, látta hogy ki van sirva a szemem, Ő meg csak nevetett és nevetett hogy milyen buta vagyok és nagyon örült a babának. Aztán pár nap alatt felfogtam, hogy mi történt és minden más lett. Szép lassan megváltoztatott engem. (Hozzáteszem első pillanattól minden káros szenvedélyemet és tevékenységemet abbahagytam, sokk ide vagy oda.)

Most meg már úszok a boldogságban, imádok terhes lenni, annyira várom már hogy megszülessen a mi kis meglepetésbabánk :) Néha eszembe jut, hogy talán már "öreg" vagyok egy gyereket felnevelni, de ahogy jön a gondolat el is illan, hiszek abban, hogy ha nem lennénk rá képesek nem is nálunk kopogtatott volna ez a kis lélek :)

39N 22hkm aki a világon a legboldogabb :)

"Az első gondolatom (előre is elnézést): "mi a faaaaasz?""

Hát ha még akkor sem tudtad, hogy mi a f..., akkor hogy lettél egyáltalán terhes? :D :D : D