Őrültség lenne gyereket vállalni 42 évesen?

"És nem is arról szólt a gyerekkorom, hogy utána sírtam."

-mert nem is tudod, mi lett volna, ha van egy MORÁLISAN magas szinten álló atyád... de jó apa kell egy embernek, ahogy jó anya is. Nem kell eleve hátrányos helyzetű embert a világra hozni. Van elég.

Számomra az lenne. Őrültség. Nem vállalnék már 35 felett sem, nemhogy 40 felett. 42 éves koromra már az egyik gyerekem majdnem nagykorú lesz, nekem nem lenne türelmem.

Apa nélkül pláne nem vágnék bele, és tudod miért? Mert a mai napig érzem a hiányát az apa személyének az életemben, hogy nincs ott, és másnak az én koromban pedig igen. Nincs apám, akit felhívhatnéky nem volt ott a fontosabb pillanataimon és ez hiányzik. És ez az, amit nem akarnék a saját gyerekemnek.

Unokatesóm felesége 51 volt, amikor a gyerekük született. Nem volt más út, ők ilyen későn találtak egymásra :) Megfogant és meg is született művi beavatkozás nélkül. MOndjuk harmadik szülése volt már. A cél, hogy a gyerek 30 éves korát is megérje. Unokatesóm fiatalabb, 38 volt, amikor a gyerek született, így ha a feleségével történne valami, ő ott lesz neki mindig. Meg persze mi is.

Szerintem gondold végig, hogy ha veled történik valami vagy lebetegszel egy pár év múlva, akkor ki fogja tudni nevelni tovább.

"Senki" - ez aztán a felelősségteljes szülői hozzáállás, gratulálok.

42 évesen szülni még önmagában nem akkora őrültség. De 57 évesen egy kamasszal vitatkozni nap mint nap, az bizony az.