Abortusz-pártiak, hogy mit tudtok felhozni a nézeteitek támogatására?

Nem volt még abortuszom, remélem nem is lesz. De nem ellenzem. Egy osztodó sejtcsomó számomra nem emberi lény. Csak egy életkezdemény, viszont a testem az enyém, én már élek, én döntöm el mi legyen a sorsa. És engedtessék meg, hogy eldöntsem belefér-e az életembe.

Egyébként van már egy fiam, szerintem olyan 14 hetes terhes lehettem mikor elkezdtem rá magzat ként gondolni és túl voltam a felén mire elérte a fejemben a baba szintet.

Mivel eü dolgozó vagyok és tanultam mindenfélét amit sokan nem, így bennem nincs semmilyen szentimentális elképzelés egy megtermékenyített petesejtről. Csak a materiális részét látom, hetekig csak egy lehetőség semmi más.

??? Kifejtenéd? Milyen nézetek támogatására? Hogy egy esetleges szr körülmények közé nem kéne még egy gyereket is szülni?

Aki ab-ra megy, megvan a maga indoka,hogy miért teszi! Minden eset más, úgyhogy mégis milyen esetre gondoltál, amikor az meg is kell indokolni az álláspontot?

Azt, hogy én nem hiszek abban, hogy egy ilyen kicsi embriónak van bármiféle tudata, ezért nem nagyobb gyilkosság, mint letépni egy virágot. Innentől kezdve miről beszélünk? Nyomorba és ha a szülei közül bárki is nem akarja, akkor ne szülessen meg, mert szenvedésre ítéltetni rosszabb, mint nem létezni.

Persze jobb dolog örökbe adni, de 1) nem kötelezhetünk senkit a terhesség végigcsinálására ami sok esetben a munka/iskola felfüggesztését vonja magával mert pl veszélyeztetett 2) megértem azt, aki nem képes örökbe adni, és nem akar egész életében szenvedni a tudattal, hogy van valahol egy gyereke.

Nekem van gyerekem, nem akarok másikat és ha teherbe esnék nem vetetném el, de nem a magzat jogai miatt, hanem önmagam miatt. Magyarán hagyjuk egymást békén a pi..ába mert ez kvára MAGÁNÜGY. Kotorássz te is a saját puncidban.

Nem azt mondom, hogy ab-párti vagyok, de ha egy nem kívánt teherbeesés történik, ne kövezzék marmeg azt a szerencsétlen nőt, mert elvetet egy sejtcsomót.

Én azt mondom, hogy az még nem érez, csak sejtekből áll, és nem szívdobogás, hanrm szívcsőpulzálás van. Mindkét terhességem tervezett volt, és csak a 24.hét után kezdtem kötődni hozzájuk, akkortól vettem őket az érző, önálló lény kategoriába is, mert innentől, ha megszületnek, nagy százalékban életben is maradnának.

Mindezek mellett már gyógyszer+óvszer védekezést alkalmazunk, és ha ennek ellenére terhes maradnék, nem tartanám meg. Elmennék abortuszra, mert 2 gyereket akartunk, ennyire is vagyunk berendezkedve, és nem gondolnám azt, hogy megöltem a 3.gyerekem, és nem képzelném melléjük. Nem bántom azt sem, aki ahányszor teherbe esik, megtartja, de én azt mondom, inkább vagyok realista, aki tanult biológiát, mint ábrandozó.

Nem vallom abortusz pártinak, de úgy érzem, hogy vannak helyzetek, amikor a kisebbik rossz.

Az egyetlen gond, hogy sokan a lehetőség miatt fittyet hánynak a védekezre

Nekem csak missed ab volt,sajnos elhalt a magzat 7 hetesen. Én is eü-s vagyok, de en azt vallom,hogy az a sejtcsomó igenis élet,a fogantatástól kezdve. Főleg ha már szívverése is van. Viszont.. ha a magzat beteg,vagy bizton lehet tudni,hogy rendellenesség áll fent, támogatom az abortuszt. Vagy ha nagyon rosszkor jönne,esetleg erőszak során fogan.. akkor had döntse el a nő,hogy vállalja vagy sem. Viszont amit tapasztaltam a kaparás során a kórteremben.. 6 gyermekes "anyuka", 5.!abortusza, mert lusta védekezni és kényelmesebb kikapartatni a nem kívánatos purgyét..tehát még legalább 10 évig fogamzóképes,így legalább annyi magzatot megöl csak mert bszik.gumit húzni..na ez felhúzott. Mert ez felelőtlen gyilkolás..és főleg rosszul esett úgy,hogy én ott bőgtem keservesen az egy elhalt magzatom miatt. Szóval az ilyet már büntetném..

A többi esetben ahol megfontolt döntés,azt megértem.

Nem az abortusszal van baj, hanem azzal, hogy Magyarországon valamiért a fogamzásgátlás alternatívájaként tekintenek rá nagyon sokan.

És erre igazából nincs megoldás, mert nem lehet úgy szigorúbb törvényt hozni, hogy Xnek joga van eldönteni, Y viszont lusta volt gumit húzatni, ezért neki nem...

Alapvetően azt gondolom, hogy a nőnek joga van döntenie a testéről, és néha a gyereknek is jobb, ha nem születik meg, ha nem lenne biztosított az értelmi-érzelmi fejlődése. De az olyan példákon, amit itt fentebb is írtak, hogy valaki úgy jár a klinikára félevente, mintha otthon lenne... a bicska kinyílik a zsebemben.

Én nem vagyok abortuszpárti, nem is hinném, hogy van olyan, hogy abortuszpárti, maximum olyan van, hogy valaki döntéspárti. Nem mindegy!

Na tehát én úgy gondolom, hogy ez totális magánügy! Aki abortuszra megy, annak megvan az oka, hogy miért döntött úgy, neki az volt a megfelelő választás, miért kéne ezt tovább vesézni vagy "mentségeket" felhozni?! Senki nem tartozik magyarázattal az ég világon senkinek.

Számomra egy néhány mm-es, fejletlen sejtcsomó elvetetése, ami néhány hetesen nem érez fájdalmat, nincs tudata és nem mellesleg a nő testén kívül 100%-ban életképtelen és levegőt sem képes venni, nem gyilkosság!