Nagyon nehéz abortusz után?
Ha a szívemre hallgatok nem akarom elvetetni, de ha az eszembe akkor muszáj.
Nem vagyok komoly kapcsolatban és akitől van a gyerek o ragaszkodik az abortuszhoz.
Most még csak 4-5 hetes lehet, de én már most Úgy erzem hogy szeretem és vigyázni akarok rá.
Pedig mindig tartottam a gyerek vállalástól, főleg olyan embertől legyen akivel nem szeretjük egymást.
válasza: válasza:Dehogyis, eszembe sincs.
Nem illettunk ossze, ezzel én is tisztaban vagyok.
Neki is megmondtam, hogy nincs ra szükségem.
válasza: válasza:Igen, nagyon nehez abortusz utan, sajnos.
A problema az, ha a szived szerint nem vetetned el, de az ”eszedre hallgatsz”. Ilyenkor a legnehezebb utana szerintem. Es az az igazsag, hogy ha az eszedre akarsz hallgatni, akkor igazabol a szivedre hallgatsz. Bar te ismered az elethelyzetet, amiben vagy, en azt a hibat kovettem el, hogy elhittem hogy muszaj elvetetni a korulmenyeim miatt. Utolag minden kitisztul es siman meg tudtam volna oldani valahogy, most igy latom. Szoval en a szivemre hallgatnek a helyedben, bar te dontesed.
válasza:Kérdező!
Hogyan döntöttél végül? (Csak tanulságképpen)
válasza:" Jo eletem van, es milyen jo hogy elhetek:) nehezsegei meg kinek nincsenek? "
Jó Isten gyere le...nem tudom feltűnt-e,de akinek a választ írtad,kifejtette,hogy az ő gyereke szenved,tehát valszeg tojik rá,hogy neked milyen jól megy,ettől az ő gyereke nem lesz jobban. Másfelől meg valami roppant divatos dolog a nehézségekkel dobálózni,a szenvedni kell mert attól leszel jó ember,meg a totális érzéketlenség a másik ember felé,merthát "nekem nehezebb volt,mégis kibírtam,meg amúgy is kinek nincsenek nehézségei" duma. Most amit itt leírtál,szívesen mondanád egy 3 éves kisfiú szemébe szégyenérzet nélkül? Miért is kéne egy kisbabának,vagy egy újszülöttnek rögtön nehézségekkel küzdenie? Nem vagyok az abortusz mellett,de amilyen szövegekkel ellene kampányolnak,hát nem lep meg,hogy a kutyát se győzitek meg.
Sziasztok.
Elvetettem, novemberben még.
A csaladom volt mellettem utana, vagyis a nagyszüleim.
Akiknek akkor elmondtam (keresztszuleim, unokatestvérem ) addig voltam érdekes amíg terhes voltam. A további dolgok nem izgattak .
Az "apuka" vitt és hozott a kórházból, biztos akart lenni a dologban hogy biztos elvetetem e.
Utána párszor keresett, hogy hogy vagyok.
Aztan eltűnt szépen.
De nincs is ra szükségem.
Az eletem azóta osszevissza van, nem talalom a helyem.
Sokat gondolok ra, mekkora lenne a hasam, hogy alakult volna ha megtartom .
De az agyam tudja, hogy így jobb mert nem biztos hogy megtudok neki mindent adni.
De lehet o lett volna a legnagyobb boldogságom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!