A kórházakban igaz, hogy válogatás nélkül egy szobába fektetik a vetélőket meg az abortuszosokat?

Mondom, hogy nálunk külön rakják őket, figyelnek erre. Nyilván ők is érzik, hogy a két dolog nem egy szinten mozog. Nem kell ezért fizetni.

Érdekes, hogy még a szülésznő (vagy szülészeten dolgozó? bocsi nem emlékszem pontosan) is azt írta, TÖREKSZENEK rá, hogy külön tegyék őket. Oké, nem mindig sikerül, de ő is azt írja, "sajnos előfordul" meg stb. Vagyis az ott dolgozók szerint sem ugyan az a kettő (nem fizikálisan gondolom), akkor ez már csak elárul valamit.

Nem, az égvilágon nem jelent semmit, csak annyit, hogy ő és még nehány kollégája így gondolják és eszerint próbálják “szelektálni” a műtétre várókat. Másik X ember és X kórház meg pont nem azzal van elfoglalva, hogy külön tegye a kettőt, mert ezt semmi nem indokolja, ők azért vannak, h elvégezzék a műtétet, nem pedig azért h az ember lelkecskéjét patyoljak... Arra ott a pszichológus és egyebek!

[link]

Utolsó, ezek nem abortuszosok voltak, hanem halva született 7 hós (aki már nem missed ab kategória, amiről itt szó van) és élve született gyerekek 1980- ban. Linkeljél be légy szíves 1770- es szüléseket is, egyem a lelked.

tehát más egy 7hós várt terhességgel elvetélni LELKILEG mint egy 12 hetessel. Aha oké.

Ne haragudj már, most ettol a cikktől hátast kellett volna dobni és ráeszmélni, hogy persze elvárható h őket külön pakolják a többiektől vagy mi??! Miért szerinted ugyanaz 7 hónapon át a hasadban hordani, mint 12 hetig? Az igen. Mindkettő faj, de azért egy 7 hónapos majdnem teljesen fejlett babát elveszteni szvsz sokkal nagyobb fájdalom. DE akkor sem értem mi celod volt ezzel a linkkel. Továbbra sem az abortuszt önszántukból választó nők tehetnek arról, hogy valakinek missed abja lett! Ahogy a kórházi dolgozók sem tehetnek róla, szomorú, de ettől független senki nem várhatja el, hogy majd őt külön tegyék, mert a saját baja helyett másokéval van elfoglalva és azzal h itelkezzen felettük. Van, ahol külön rakják őket, van ahol meg nem, ennyi, ez van. Semmi életbevágóan fontos dolog nem indokolja azt, hogy velük másként bánjanak és mindenképp külön tegyék őket. Fel kell fogni, hogy a műtét ugyanaz, így semmi nem indokolja a külön bánásmódot. A lelki ápolást nem ott kell keresni, azt majd utána mindenki megoldja, ki így, ki úgy!

Nem