Mit tennétek a helyemben?

Bennem mély nyomot hagyott egy velem egyidős "anyuka". Megszülte először az egyik, majd a másik becsúszott gyerekét. A kicsiket mérhetetlenül sajnálom. Mindig anyuka után mennek libasorba, szagolva a csaj bagófüstjét. Egyszer láttam, hogy kézenfogja a kislányt, de csak leteremtette valami miatt. Minden nap a velünk szemben lévő oviba viszi őket, idegileg teljesen kivan már.

Egyszer volt vele alkalmam elbeszélgetni, pont előttem volt a háziorvosnál. 17 volt, amikor megszületett az első. A családja és a barátja családja is támogatta. De nem tudta befejezni a sulit. A barátjával szétmentek, mert a srác kicsit szabadabb akart lenni, ill rájõtt, hogy olcsóbb gyerektartást fizetni, mint albérletet, a csajt eltartani + a gyereket. Az utána következő barátjának szült egy kisfiút. A srácot ismerem, nem bíznék rá gyereket, mert iszik, verekszik, de legalább van benne annyi, hogy nem hagyja magára a csajt a két gyerkőccel. A lány most a densoban dolgozik. Baromira utalja. De elmondása szerint legalább nem lóg rajta a két kölök....

Pedig tök normális lány volt. Az a baj, hogy ez nem az egyetlen ilyen példa. Sajnos nincs 100% fogamzásgátló, de helyes döntés van.

Másik véglet: a tejtesóm egy éve szült. Nem tervezett baba volt. Ennél boldogabbnak nem láttam még, pedig a családjától nem kapott fejsimit.

Hát...nem sok olyan anyát látni, aki megbánta, hogy anya lett (kivéve persze azot a pár kattantat, aki megöli a csecsemőjét, de hálistennek ők a ritkább faj)? Ezzel szemben az abortuszt szerintem sokkal többen megbánják.

Te már anyuka vagy akárki akármit mond. Már csak az a kérdés, hogy egy élő vagy egy halott gyereké. Ezt az egyet nem kaphatod vissza, ha elveteted. Akkor sem, ha később 5 gyereked lesz, azok már mások lesznek, nem ez az egy. És mindig ott lesz benned a tudat, hogy vajon ő milyen lett volna... A jó érzésű embereket ez nagyon meg szokta viselni.

A sulit baba mellett is folytathatod. Egy évesen mehet bölcsibe. Támogatásra jogosult vagy, ha van, aki melleted áll és segít, akkor szerintem tartsd meg nyugodtan. Fiatal, lendületes anyuka leszel, a babó nem is kívánhat jobbat magának. Nagyon könnyen regenerálódik a szervezeted fiatalon, így szülés után hamar visszanyerheted a régi alakod.

Nekem volt olyan egyetemi csoporttársam is, aki babázott. Még volt, hogy behozta a kicsit előadásokra, ott szunyókált a babakocsiban. Szóval nem lehetetlen.

A pároddal mindenképp beszéld jól át a dolgot. Ez az ő gyermeke is. Ha van rá módotok, tartsátok meg! Sok örömötök lesz benne.

Jó egészséget kívánok Nektek!

Első vagyok. Te mit érzel? Szeretnéd a babát?

Egyébként találtam egy jó cikket.

[link]

Nem vagyok a helyedben, ezért csak a tényeket tudom leírni.

- ha most leérettségizel, az egy nagy lépés, de ma már tapasztalat nélkül sajnos nagyon keveset ér

- decemberre már annyira terhes leszel, hogy nem fogsz tudni dolgozni. Bármikor lehetsz veszélyeztetett, otthon fekvő vagy kórházba kerülhetsz, ezzel számolni kell. Ha nem is, egy munkáltató sem szívesen alkalmaz olyat, aki bármelyik pillanatban eltűnhet. Sajnos egyszerűen nem éri meg felvenni és betanítani valakit, aki hónapokra, évekre elmegy mielőtt bármi hasznot hozna.

- igaz, hogy elvileg 1 éves kortól mehet bölcsibe, de a helyek száma véges, és egyáltalán nem biztos, hogy bekerül. Lehet, hogy csak a város másik végén találtok helyet, vagy ott sem. Meg kell oldani a hozást-vivést minden egyes nap. A bölcsi kb. fél nap, tehát napi néhány órád lesz nélküle, aminek egy része elmegy a házimunkával. Egy kisgyerek mellett sokkal többet kell főzni, takarítani, tehát nem csak akkor foglalkozol vele, mikor ténylegesen ott van.

- egy kisgyerek sokszor beteg. Néha sajnos több hétig. Még ha oviba, bölcsibe jár is, ilyenkor otthon kell maradnod vele táppénzen. A munkáltatók az ilyesmit sem nézik jó szemmel, ezért kisgyerek mellett kevesebb esélyed van munkát találni.

- egy 1-2 évestől nem szabadulhatsz meg egész napra akkor sem, ha meg tudnád oldani, hogy teljes munkaidőben dolgozz. Szüksége van az anyjára, hogy lelkileg is rendben legyen.

- szakma, továbbtanulás nélkül nehéz olyan helyen elhelyezkedni, amivel kettőtöket el tudod tartani. Munka mellett még el lehet végezni valamilyen képzést, de munka és gyerek mellett nem.

- gyerekkel sokkal nehezebb albérletet találni.

- sajnos a nagy szerelem ellenére az apuka bármikor meggondolhatja magát. A gyerektartás semmire sem elég, es nem pótolja azt, hogy veletek van. Főleg, ha nem is fizet, amit sajnos meg tud tenni.

- állami támogatásból nem lehet megélni. Mivel még nem dolgoztál és nem jártál egyetemre, nagyon kevés lesz.

- sokan úgy gondolják, elég ha az alap feltételeket biztosítják a gyereknek (kaja, ágy, fűtés), a többit majd megoldja a szeretet. Sajnos nem oldja meg. Ha az egyedülálló anya állandóan dolgozik, a gyerek súlyos hátrányból indul. És biztos ismered azt is, mikor a kicsik kinéznek maguk közül valakit, akinek a szülei nem engedhetik meg, hogy márkás, új ruhákat vagy szép tolltartót vegyenek. Nem mondom, hogy ezeken múlik a boldogság, de így felnőni sokkal nehezebb.

- a gyerek nemcsak 1-2 évig tart. Amíg a mostani osztálytársaid a nagy bulikat, romantikus randikat, utazásokat, diplomát posztolják a facebookon, te otthon leszel. Mindig otthon leszel. Gyerekkel nehezebb bárhová menni, párt találni, költözni.

- az etetés, pelenkázás, éjjeli sírás, babakocsi cipelés, játszótéren üldögélés szörnyen fárasztó annak, aki nem elég elhivatott, és nem akarja eléggé.

Ezek azonban csak a tények, d az érzéseid és a lehetőségek (anyagiak, család támogatása stb.) legalább ennyit számítanak. Nem mondom, hogy rossz ötlet megtartani. Azt sem, hogy jó. Ha akarod és szereted a gyerekedet, sokmindenért kárpótol. De tagadhatatlanul nagyon nehéz, és ha egy kicsit is bizonytalan vagy, hogy akarod-e, vagy nem vagy elég elszánt, akkor nem érdemes belevágni, mert neked és neki is rossz lesz.

“Igen, nincs százszázalékos védekezés, ezért érdemes azzal a párral lenni, akivel családot is szívesen alapítanék akár most is.”

Hogy mi van...??:D Ezt te sem gondolhatod komolyan. Tudod, nem csak a párodon múlik egy gyerekvállalása, hanem ezer másik dolgon is. Kötve hiszem, hogy 18 évesen az ember lanya aszerint válogatja a leendő partnerét, hogy na ha hiba csúszna a számításba, akkor neki nyugodt szívvel pottyantanék egy gyereket.. A másik, hallottál már arról, hogy nem mindenki akar gyereket?? Normális ember nem az alapján választ párt magának, hogy melyiknek szülne és melyiknek nem, ha épp úgy adódna..!

Hogy én mit tennék? Nem szülnék a semmire 18 évesen, bármiféle végzettség és normális munkatapasztalat nélkül (nem, a szalag mellett való álldogálás nem az számomra).

Komolyan az minden vágyad, hogy 2-3 évig sz..ros pelusokat, hányásos ruhákat cserélgess és egyhuzamban ne aludj 3-4 óránál többet? Szerinted hová fognak téged felvenni terhesen, egy sima érettségivel? Melyik munkáltató fog felvenni, hogy utána évekig fizessen utánad, miközben te otthon gyerekezel? Vagy majd egyévesen beadod a bölcsibe (már ha lesz hely ugye), hogy foglalkozzon vele más, te meg mész minimálbérért dolgozni? Ha a "párod" rájön, hogy ez mégsem annyira szép és rózsaszín, lelép, mit csinálsz? Pereskedsz a gyerektartásért, aztán minden hónapban város a 20-30 ezret tőle?

Nekem több barátnőm is volt így.

-Az egyik 17 évesen lett terhes, 18 évesen szült. A barátja ígért mindent, a szalagavatón volt a lánykérés, meg hogy majd így esküvő, úgy esküvő. Mire a baba megszületett, a srác eltűnt. A lányt letiltotta mindenhonnan, nem állt vele szóba, nem nyitott neki ajtót. Elmondta, hogy nem kíváncsi a gyerekre, élni akar még és nem azzal tölteni az idejét, hogy hallgatja a sírást és kialvatlan, fáradt. A szülei fizetnek valamennyi gyerektartást, a gyerek most 6 éves, kezelhetetlen és az anyja, aki előtt a világ nyitva állt, mert minden tanár el volt ájulva a képességeitől, most a Te.scoban kérdezi, hogy van-e clubcardom, amikor fizetek... Lelakott, úgy néz ki, mint egy 40 éves. Az apuka pedig először Bécsben tanult, utána Amerikába ment, jelenleg Londonban él. Szórakozik, bulizik, utazik, élvezi az életet.

-A másik eset a nagynénémé. 19 évesen otthagyta az egyetemet, terhes lett. Összeköltözött a barátjával, szült két éven belül két gyereket, aztán 23 évesen érte a hidegzuhany, hogy a férje minden hétvégén megcsalja. Válaszút elé állította, hogy vagy ő és a gyerekek, vagy a bulik és a nők. Nagyot koppant, a pasi közölte, hogy mehet, ahová akar, a gyerekekkel együtt. Azóta is a szüleinél él (akik az én nagyszüleim), ki van borulva, hogy semmire nincs pénze, semmilyen állást nem kap meg, sehová nem halad az élete és a régi gyerekszobájában kell élni.

-A harmadik szintén egy barátnőm, ő teljesen tönkrement a terhességben és a szülésben. De tényleg, a bőre odavan, folyamatos fájdalmai vannak, inkontinenciával küzd. A barátja még a terhesség idején lelépett, azzal vigasztalta magát, hogy 20 éves, fiatal, úgyis talál valakit. De kérdem én, kinek kéne úgy, ahogy most kinéz? Ráadásul a férfiak nem másnak a gyerekét akarják nevelni, olyan nőt keresnek, akivel meg lehet jelenni bárhol, nem olyat, aki utánfutót húz maga után.

Persze vannak sikersztorik, pl. a szomszéd házaspár 14 éves koruk óta együtt van, 19 évesek voltak az első gyereknél, most született meg nekik a 7. Bár tény, hogy olyan szintű anyagi támogatás volt mögöttük egész életükben, hogy a nőnek sosem kellett dolgoznia, mindent megkaptak a szülőktől.