Szerintetek működne, ha a férfi beleegyezése is szükséges lenne az abortusz elvégzéséhez?

"Az élettárs/házastárs lenne az elsődleges apajelölt, ha az, ha nem"

Tehát ha a feleséged megcsal valakivel, és te vagy az, aki elsődleges apajelöltként nem engeded, hogy elvetesse, nyilván vállalod azt is, hogy miután ez kiderült, akkor is mindent megadsz a feleségednek, valamint eltartod és apaként felneveled a más gyerekét a következő 18-20(-25) évben, mert ebben a felállásban a 3 ember közül(te, anyuka, gyerek igazi apja) te voltál az egyetlen, aki meg akarta tartani, így természetesen ez mind rád hárul. Közben esélyes, hogy a feleséged is otthagy és egyedülálló apuka leszel a gyerekkel, akihez ragaszkodtál (mert ha csak miattad született meg, nyilván nem mondhatnál le róla később sem).

Ezt így ebben a formában elfogadhatónak tartom :)

"Még ha nem is a vérszerinti gyereke, legyen joga megtartania."

Persze, mert a férfiak arról híresek, hogy más gyerekét szeretik nevelni. És most nem arra gondolok, amikor gyerekes anyával jönnek össze, hanem amikor megcsalásból születik gyerek -azt boldogan szokták nevelni együtt, ugye??? SZóval ha megcsal a feleséged, te mint vélelmezett apa nem engeded abortuszra, majd amikor megszületett, kérsz apaságit, kiderül, hogy nem a tied, majd jól kivágod, és elválsz. A nőnek meg lesz egy gyereke, akit igazából nem is akart...

Tiszta jó világ lenne.

Hmmm én nőként anyaként is egyetértek a kérdezővel.

Van egy gyerkőcöm, de a terhesség elején még mindketten fiatalok voltunk az apjával és eléggé megijedtünk, tehát felmerült az abortusz gondolata, úgy az utolsó tollvonásnál álltam fel és mentem haza. (azóta se bánja egyikünk se ezt bár külön utakon járunk)

Sokan elfelejtik azt hogy ketten hozták össze azt a kicsit, ezért kettejük felelősségének kéne lennie. Én nem ilyen voltam, ezért nekem iszonyatosan nehéz volt az hogy amikor a papírokat intéztem csak az én aláírásom, csak az én döntésem kellett. Tehát ha elvetettem volna, senki nem kérhette volna számon az apját, hogy ő miért nem védekezett, miért nem támogatott, miért nem tett semmit, mert ugye neki lehetősége se lett volna ennek az útjába állni.

Persze az én testem, és persze hogy nem normális rákényszeríteni valakire más akaratát, de sosem bírtam sejtcsomóként gondolni egy gyerekre, és úgysem hogy az apjának kevesebb joga van felé csak azért mert ő ha akarná se tudná kihordani. A kicsi felé most is közös felügyeleti jogunk van, szerintem valahol nem normális az aki egyedüli felügyeleti jogot kér, hiszen egy bíróság se tud változtatni azon hogy kié az a gyermek (az apjáé és az anyjáé mert ketten hozták össze)

Én ennek a pszichológiai részére fektetnék nagyobb hangsúlyt. Ugye van két alkalom amikor el kell menni egy családsegítőhöz. Hát khm... akinél én voltam az tett erre az egészre. Ott voltam bizonytalanul, azt vártam volna hogy kicsit elmondja milyen lehetőségeim vannak, anyaotthontól örökbe adáson át mindenig, hogy segítsen beszélni arról a tényről hogy terhes vagyok és hogy ez mivel jár, de semmi ilyen nem volt. Kitöltött egy papírt adott egy új időpontot és "elengedett előbb" mert hogy szerinte ez kényes dolog és hogy ő nem szólhat bele...

Én azt mondanám hogy az első ultrahangnál ha felmerül az abortusz gondolata, akkor kezdjenek bele. Ha nem akarják a terhességet megszakítani, akkor írnak egy nyilatkozatot értelemszerűen két aláírással hogy nem kívánnak ezzel élni, és onnantól ne tudjanak belekezdeni ebbe a folyamatba. (Itt van egy kiskapu hogy akárki aláírhatja a valódi apa helyett, emiatt én ezt apasági nyilatkozathoz kötném)

A tanácsadásnak legalább az egyik alkalmára, mind a két félnek kötelező legyen elmennie, kivételt képez ez alól ha nemi erőszak miatt esik valaki teherbe.

A tanácsadást egy mediátor végezze.

A tanácsadás hossza legalább 1-1,5 óra legyen, és akkor hogyha a mediátor azt látja hogy további alkalomra van szükség tudjon még kijelölni (ez ugye még mindig csak a 8. héten van így van még idejük)

Na mármost ha egy mediáción vesz részt két fél, akkor 1 ha bizonytalanság van az előjön, megbeszélhető. Ha csak az egyik fél akarja, és ez a pasi, akkor azért neki talán valamennyit segít ez elfogadni a tényt hogy nem kötelezheti erre a nőt, bár őszintén nem tudom milyen lehet az a nő aki ha a férfi akarja a gyermekét ő azt mondaná hogy nem. Egy mediáción születhetnek egyezmények amiket le is lehet írni és amik egy bíróságon simán megállják a helyüket, így teszem azt nincs az a bizonytalanság hogy de te ezt ígérted mégis le akarsz lépni (hiszen ha ezt teszi, a kezemben van egy papír amiben meg van szabva hogy ha le akar lépni akkor mire kötelezte saját magát)

Szóval én ebben látok megoldást, mert bármennyire együtt érzek az apával nem kényszerítheti a nőt hogy hordja ki a gyermekét, főleg akkor ha teszem azt kockázatos a terhesség az egészségügyi állapota miatt.

De ugyanakkor nem vonható ki ebből az egészből teljesen az apa.