Van itt olyan, aki önszántából ment abortuszra, és nagyon megbánta?

Tudod 11-es nem kell ahhoz fűvel-fával szexelni, hogy terhes legyen valaki.

Nem mellesleg miért is érzed magad feljogosítva arra, hogy megmond más mit tegyen és mit ne?! Az hogy nektek nem jött össze a gyerek, nyilván sajnálatos, DE nem a mi hibánk, se X-é, se Y-é. Tehát majd mindenki eldönti egymaga, hogy mit és hogyan csinál és hogyan is eli a saját eletet. Szerintem ehhez nem kell másnak beleszólása, anélkül is menni fog..!

Egy ismerősöm csak azért bánta meg, mert azóta nem esik teherbe, pedig próbálkoznak a férjével.

De az a babája meg párkapcsolati erőszakból fogant, szóval úgy mégsem akarta megtartani.

Nekem volt.

Vegyesek az érzések, pedig majdnem egy éve már ennek...

A mai napig eszembe szokott jutni minden, hogy most lenne egy gyerekem, hogy mi lett volna másképp, ha megtartom. De nem tudom visszacsinálni. Viszont nem bántam meg, mert mindenhogy egyedül maradtam volna a gyerekkel (utólag lettem ebben biztos), megvoltak az okok ami miatt ezt a döntést kellett meghoznom.

És ez az érzés utána azért van, mert minden egészséges gondolkodású nőben, aki bizonyos okok miatt elveteti a kisbabáját, marad egy hiányérzet, amit nem lehet mivel megmagyarázni.

Én voltam és NEM bántam meg.

Egy dolog az, hogy FÁJ.

Más dolog az, hogy ott és akkor ez volt a HELYES döntés.

Nekem is írt privit valami nagy abortuszellenes, pedig én csak infot adtam egy kérdés alatt. Hát nem hatott meg. Ma sem döntenék másképp.

Senkit sem győzködnék hogy tartsa meg, mert a szívem szakad meg, amikor szenvedő gyereket látok. A nem szerető családba született gyerekek között pedig rengeteg olyan van...

Nekem pár éve volt és azt nem bántam meg.

Most is sajnos az lesz, de minden nap meghalok ez miatt, sajnos nincs más választásom. Biztosra veszem életem végéig gyötörni fog a büntudat, mert tervezett és vágyott, szerelem babámról mondok le.

Nem vagyok abortuszellenes.

De utolsó, akkor miért mész abortuszra? Mert ezt már én sem tudom felfogni, nem értem egyszerűen...