Jelenleg mennyibe kerül az abortusz?

Én elmagyaráztam neki, hogy a méhen kívüli nem rajtunk múlott, és semmivel nem lehetett volna megmenteni. A baba témát meg azért nem hoztam fel, mert idő kellett mire mindketten feldolgoztuk. Elég nehéz, ha minden rokon és ismerős erről kérdez és erre emlékeztet. De ha ő készen áll akkor én is. Azt mondta persze, de mostmár figyeljek oda. Erről még hosszasan beszélgettünk mit ért ez alatt. Utána úgy gondoltam, megpróbálom bevonni. Kikértem a véleményét vitaminokkal, orvossal, tornákkal... kapcsolatban. Amikor viszont a "próba időszak" közeledett és rákérdeztem, hogy ő mit gondol, mit szeretne, kedvetlen volt. Azt mondta akarja a babát és próbálkozni is szeretne, csak az anyja megijesztette. Azt mondta neki, hogy szerinte én olyan nő vagyok, aki csak azért próbál mindenki kedvére tenni, hogy az emberek megkedveljék, de ha nem jön össze most a gyerek, akkor nem leszek ilyan cukormázas és lelépek. Először kellett egy öt perces pihi. Utána elmondtam neki, hogy nem azért segítettem nekik annó, mert valamit vártam cserébe (azért a köszönöm jól jött volna), illetve ha nem sikerül a baba nem dől össze a világ, vannak még lehetőségeink, ha akkor sem, akkor újra leülünk és megbeszéljük, de akkor sem a lelépést fogom választani. Miért tettem volna, hiszen idáig jól megvoltunk. Innen már ismeritek a sztorit, összejött a baba, ő pedig bepánikolt. Most, hogy lehiggadtam, szerintem azért reagált így, mert megijedt. Fejébe vette, hogy én ígyis úgyis elhagyom ezért elébe megy a dolgoknak. Ebben azt hiszem anyósom úgysem marad meg beszólása méginkább megerősítette. Azért, hogy gyakrabban magyaráztam neki arról miket teszek a babaprojekt sikere érdekében, nem érzek bűntudatot. Szerettem volna vele éreztetni, hogy engem is érdekel még a dolog, szerettem volna bevonni, hogy ő is részese legyen az előkészületeknek, csak így már nem volt annyi türelme hozzá talán. Nem ez volt minden második mondatom, de pl ha nagybevásárlás vagy hasonló alkalom volt, mint írtam kikértem a véleményét.

Ott tartom magam leginkább hibásnak, hogy nem olvastam a jelekből, nem hallgattam a megérzéseimre.

Lezárásképp ma kaptam egy sms-t miszerint szánja bánja és nagyon szeretné a gyereket, de fél, hogy újra elvetélek és fél a gyermektelenségtől, mert ő örökbe fogadni nem szeretne. Továbbá, amikor megismertük egymást nem tudhatta, hogy ilyen nehéz lesz számomra a teherbeesés. Nem haragudhatok rá azért, mert neki a gyerekvállalással kapcsolatban másak az igényei.

A véleményem az sms-el kapcsolatban, inkább megtartom magamnak.

(kiegészítésként annyit, hogy ő 40 éves egyetemet végzett vállalkozó, én 27,főiskolát végzett gazdász vagyok)

Bocsi, hogy hosszú lett. :/