Sajnos (számomra) védekezéssel is teherbe estem és a párommal úgy gondoljuk, még nem tudnánk neki biztosítani azt a jövőt amit szeretnék. Anyagilag sem állunk sehogy és mind a ketten tanulunk még. Tudnátok segíteni vagy ötletet adni?

Utolsó, az általad említett linken hány örökbefogadott(!) véleményét olvasod?

Én semmiképp nem adnék örökbe gyereket, ha van lehetőség a terhesség megszakítására is. Egyfelől, mert "orosz rulett" - akárhogy is szépítjük - szóval valójában semmi garancia nincs arra, hogy az örökbefogadók milyen emberek lesznek a következő 20 évben... az ember még a saját párjáról se tudja ezt, nem hogy vadidegenekről.

Másfelől meg alapvetően erkölcstelen dolognak tartom egy amúgy is rosszabb helyzetben lévőre plusz terheket és elvárásokat pakolni abból az aljas indokból, hogy egy jobb helyzetben lévőnek még jobb legyen.

Kedves 23!

Az örökbefogadó szülőknek elég kemény pszichológiai teszteken, vizsgákon kell megfelelniük! Durván fogalmazva, aki alkalmas az örökbefogadásra, annál biztosan jó helyen van egy gyerek, míg sok vér szerinti szülő nem alkalmas a gyereknevelésre-nem feltétlenül azért, mert gonosz, hanem mert nem tanulta meg pl, hogyan kell kezelni a konfliktusokat.

Az örökbefogadó majd ver meg dolgoztat sztereotípia úgy 100-150 évvel ezelőttig volt, már nincs ilyen!!!

#24 "Én nem látok aljas indokot a tanácsomban." - én se, nem a tanácsra írtam, hogy "aljas indok", az emberek a saját értékrendjük és tapasztalataik szerint tanácsolnak valamit, amit az illető vagy megfogad, vagy nem, szabadsága van.

Az aljasság ott kezdődik, ha elvárások alakjában jelenik meg az, aminek max tanácsként lenne szabad.

Én se várom el senkitől, hogy szakíttassa meg a terhességét (max a páromtól várhatnám, mert ugye az engem is közvetlenül érint) én azt gondolom, hogy amíg van lehetőség rá, egy művi abortusszal mindenki jobban jár, a nem kívánt terhesség esetén azt tartom a kisebbik rossznak.

1, mert az egy befejezett történet, ami a megtörténte után a feldolgozás irányába halad törvényszerűen, szemben az örökbe adással, ami egy folyamatos jelenidő.

2, Egy embriónak nincs tudata, se érzelmei - egy gyereknek annál inkább.

3, A nő párja is megnyugodhat, nem megy az idegbaj még vagy 8 hónapig, hogy "na, most örökbe adja, vagy mégse"

4, Az emberről leakad az összes bármely irányba nyomó, agitáló, elváró, követelőző, idegesítő személy.

5, Nem kell a következő hónapokat alárendelni egy magzat érdekeinek, pláne egy olyan magzaténak, amit nem is akar megtartani, nem kényszerül áldozathozatalra a nagy semmiért. (ebből is látszik, hogy max egyedülálló nőnél figyelhet be az örökbe adás, nincs az a pár, amelyik elviselné hogy ugyanazon kell keresztül mennie, mint ha gyereket várnának - a nagy semmiért cserébe)

6, Sokkal kevésbé tudják meg illetéktelenek (a páron kívül MINDENKI az), sokkal kevésbé fog bárki is okoskodni a jövőben.

7, Későbbi párkapcsolat is sokkal simább ügy, senki se kerülhet elő évek-évtizedek múlva az ember múltjából.

Stb, biztos tudnék még ugyanennyi érvet írni.

26: ez pontosan így van a saját gyerek esetén is.

Pont az a "lényege" a szülői szeretetnek, hogy feltétel nélküli. Szeretem akkor is, ha akaratos, hisztis, falra kente a spenótot, egyest hozott, lusta, stb. Nem érdekes, hogy mennyire illünk össze, milyen hozott anyagból kell embert faragni. Az enyém: szeretem.

Az örökbefogadás után szerintem pont úgy folytatódik a sztori, mint szülés után: igyekeznek hárman összecsiszolódni, egy család lesznek.

Erre is van saját tapasztalatom: nagymamám és nagypapám két gyereket fogadtak örökbe, még az '50-es években. Nem tudom, hogy volt-e akkor pszichológiai teszt, vagy hasonló. Azt tudom, hogy szeretetben nevelték őket. Egy pofon nem csattant el soha. Apám mindig hálával beszélt arról, hogy örökbefogadták.

Nem tudom, hogy a kérdező egyáltalán örökbe adja-e, abban biztos vagyok, hogy én erre képtelen lennék.

De abban biztos vagyok, hogy az örökbefogadó és a vér szerinti szülők között nincs különbség.

"26: ez pontosan így van a saját gyerek esetén is. " - az elvek kétségtelenül hasonlóak - csak ne feledkezz meg arról az "apróságról" hogy lényegesen nagyobb a genetikai hasonlóság a vér szerinti szülők és gyermekeik, mint az örökbe fogadók és gyermekeik között. És ugye 50+% genetika... arra, hogy egy szülőpárnak tök ellenkező természetű, vérmérsékletű (stb) gyereke szülessen, mint a szülők valamelyike, meglehetősen kicsi az esély. Örökbe fogadásnál meg ez az esély meglehetősen nagy.

Mit gondolsz, hogy miért nincs egyetlen tisztességes nagy mintájú utánkövetéses vizsgálat se publikálva pont erről a témáról, se magyar, se külföldi?

(jó, létezik az örökbe fogadásnak relatív veszélytelen módozata is, amikor valaki a társa gyerekét fogadja örökbe - ott ugyanis ismeri a társát, meg a gyereket is általában évekre visszamenően. Ezzel semmi gondom)

Ha nem állnék úgy anyagilag (férjem és én is minimálbéren lennénk, hitel, vagy albiban lennénk mellette) nem vállalnám. Inkább ab-ra mennék, mert örökbe adni nem tudnám. Nem egy értéktárgy, hogy csak úgy odaadnám egy vad idegennek.

Egy abot előbb fel tudnék dolgozni, de, hogy valaki más nevelje, lássa a fejlődését, hallja az első szavát, másnak mondaná, hogy anya, na azt soha nem tudnám.

Kedves kérdező!

Segítséget vagy ötletet kértél, erre itt van egy csomó gyűlölettel és előítélettel teli egymásnak eső bejegyzés.

Fordulj inkább szakemberekhez, akik az összes lehetséges megoldást megvizsgálják veled, veletek, és gyakorlati segítséget is nyújtanak. Ők tényleg értik a dolgukat, és nem sztereotipiákból alkotnak gyűlölködő véleményt.

[link]

Minden jót kívánok!