17 évesen kötelezhet bárki is az abortuszra?

Az együttlétre kötelezett valaki?

Az abortusz egy életre megnyomoríthatja a lelkedet.

Nem lesz nap, hogy ne jusson eszedbe az elveszejtett kis élet.

És a párok többsége sem marad együtt előre elhatározott, művi abortusz után.

Persze, az más, ha nemet közben kiderül, h a

33. folytatása

... babának valami baja van, és orvosi javallatra történik a beavatkozás, vagy Neked van valami olyan betegséged, ami miatt nem ajánlott, h szüljél.

De a lelkedben akkor is ott marad a soha nem gyógyuló seb.

Szia!

17 évesen nagyon fiatal vagy. Legalábbis ebben a jelenlegi korban nagyon fiatal vagy.

Persze ezek mellett szerelmes is. Tudom, hogy most gyereket szeretnél és én nem vagyok abortusznak a párján sem és ellene sem, de az ilyen kapcsolatok nem biztos, hogy 3-4 évnél tovább kitartanak. 18 leszel, mire szülnél, ha szétmentek 20 éves korodra, akkor egyrészt gyerekkel nagyon nehezen találnál akárkit magad mellé, másrészt az életed rémálom lenne. Munkát még találnál, de hogy a gyerekkel hogyan egyezteted össze... persze a család segít. Sokszor hallottam már ezt és sok ilyen lány került nagyon pocsék helyzetbe. Az apa lelépett, a nő meg ott maradt a pár éves picivel.

Ha saját házban élnétek, ami mind a kettőtök tulajdona, vagy még jobb, ha csak a te tulajdonod, akkor is még elgondolkodtató. Nem feltétlenül jó csak így a vakvilágba beleszülni egy gyereket, aki később ezt megszenvedi. 17 évesen nagyon kevesen érettek annyira, hogy ezt belássák, átérezzék és 36 éves korukig megtervezzék az életüket, ami nem egy "lesz majd ami lesz" terv, hanem relatív pontos és sok "b" tervet is tartalmaz bizonyos dolgok bekövetkeztekor (gondolok itt halálesetre, tartós betegségre, esetleg a baba genetikai betegségére, rokkantságra, anyagi vészhelyzetekre, gazdasági stabilitásra, térségi stabilitásra....és a többi.).

Egy út mégis van arra, hogy kötelezzenek rá, de az nem könnyű. Egyrészt beszámíthatatlannak kell titulálni téged (betegségből kifolyólag), majd gyámság alatt kell állj (teljes gyámság, aki dönt helyetted), majd ezek után kell. Ezt normális esetben nem lehet elérni, csak ha te magad tartósan vagy beteg, vagy bizonyos dolgot csinálsz (például emberölés, drogok..stb.), illetve még egy mód lehet rá, mégpedig az egészségi állapotod romlása esetén. (Pl.: baleset esetén).

A gyereket felnevelni nem könnyű. Nagyjából 1-2 évig minden napod rámegy, így még a pároddal se nagyon tudtok együtt lenni (amiből fakadhatnak viták), szóval 0-24-ben ott kell legyél, akármi van. Utána ott van a nevelés, tanítás, ami megint nem könnyű. Persze lehet bölcsiztetni, meg oviztatni, hogy utána több időd legyen, de akkor is el kell vinni, érte kell menni. Anyagilag sem lesz olcsó. Ruhák, bútorok, oltások, játékok, pelusok, kendők, gyógyszerek, stb. Csak egy normális babakocsi újonnan 150 ezer. Persze be lehet mindent szeretni használtan, lehet használni papírpelus helyett szövetpelust...stb, de az sem olcsó.

Hogy mikor lesz komolyabban időtök egymásra? 6-12 éves kora között, illetve utána, amikor már 18 elmúlt.

Szóval gondold át. Ha együtt nem megy nektek, akkor kérjetek tanácsadóktól segítséget. Fiatal vagy még, ráérsz később is szülni még.

Szerencse, hogy a "döntéspártiak" csak azokra a kérdésekre válaszolnak, amik konkrétan az abortuszról szólnak és nem javasolják másoknak az abortuszt.

Akkor én is írok egy ellenpéldát. A szomszédunk 16 és 18 évesen szült. Utána befejezte az iskolát, azóta is folyamatosan dolgoznak a férjével együtt, a gyerekeike kitaníttatták, a lányuk most 25 éves és az első babáját várja.

Ok, nem tudhatom, hogy a kérdező is ilyen szerencsés lesz-e, de ti se tudhatjátok, hogy valóban "tönkreteszi" az életét. Ahogy azt se, mennyire viselné meg egy ab. De a kérdésből feltételezem, szeretné a babát és fél, hogy kényszeríthetik az elvetetésére. Vagyis borítékolható, hogy lelki roncs lenne, ha rábeszélnék vagy kényszerítenék.

Kitartást nektek, kérdező!

35.-nek 33.-tól.

Aki nem beszél róla, nem biztos, h olyan könnyedén vette, mintha "csak" a fogát húzták volna ki.

Sok esetben a hallgatással eltemeti magában az érzéseit is, ha nem beszél róla, nem gondol rá, nem fáj.

Majd ha már átélted ezt a döntési helyzetet, megtudod.