Mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire?

Édesanyámról van szó. Nemrég kiderült, hogy a születésem előtt néhány évvel volt egy abortusza. Nem elítélem, de nagyon fáj, mikor megtudtam, mély szomorúság fogott el. Az a típus vagyok, aki szerint az élet a fogantatással kezdődik. Minden életet egyedinek, megismételhetetlennek tartok. Még idegen emberek abortusza is szokott fájni, ha hallom, hogy arra készülnek. Most azonban a testvéremről van szó. Ezt nehezíti az is, hogy egyke vagyok, és mindig vágytam testvérre. Megszakad a szívem ha arra gondolok, hogy lehetett volna, de anyukám döntése miatt halt meg. Emellett anya védőnő, pontosan tudta akkor is, hogy milyen egy magzati szívhang, és mennyire életképesek a pár hetes babák is. Ráadásul tudta, hogy ellenzem az abortuszt, nem magától mondta el. Egy pszichológus kérdezett rá, akihez szorongás miatt járok. Anya előttem mondta ki, hogy volt abortusza. Tisztában volt vele, hogy rosszul érint, mégsem próbált utána beszélni velem. Úgy tűnt, mintha mi sem történt volna.

Tudtok valamit tanácsolni, hogy mivel enyhíthetem a fájdalmat? Beszéljek vele, hogy miért és hogy történt? Vagy az csak több fájdalmat szülne? Gyászoljam el a kicsit esetleg? Vallásos vagyok, tudnék imádkozni érte. Jó lenne ha az megnyugtatna.

Előre is köszönöm a válaszokat! Kérem, hogy olyanok írjanak, akik tényleg megértenek, és nem abortusz pártik, és fogalmuk sincs mi fáj nekem ezen.