Mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire?
Édesanyámról van szó. Nemrég kiderült, hogy a születésem előtt néhány évvel volt egy abortusza. Nem elítélem, de nagyon fáj, mikor megtudtam, mély szomorúság fogott el. Az a típus vagyok, aki szerint az élet a fogantatással kezdődik. Minden életet egyedinek, megismételhetetlennek tartok. Még idegen emberek abortusza is szokott fájni, ha hallom, hogy arra készülnek. Most azonban a testvéremről van szó. Ezt nehezíti az is, hogy egyke vagyok, és mindig vágytam testvérre. Megszakad a szívem ha arra gondolok, hogy lehetett volna, de anyukám döntése miatt halt meg. Emellett anya védőnő, pontosan tudta akkor is, hogy milyen egy magzati szívhang, és mennyire életképesek a pár hetes babák is. Ráadásul tudta, hogy ellenzem az abortuszt, nem magától mondta el. Egy pszichológus kérdezett rá, akihez szorongás miatt járok. Anya előttem mondta ki, hogy volt abortusza. Tisztában volt vele, hogy rosszul érint, mégsem próbált utána beszélni velem. Úgy tűnt, mintha mi sem történt volna.
Tudtok valamit tanácsolni, hogy mivel enyhíthetem a fájdalmat? Beszéljek vele, hogy miért és hogy történt? Vagy az csak több fájdalmat szülne? Gyászoljam el a kicsit esetleg? Vallásos vagyok, tudnék imádkozni érte. Jó lenne ha az megnyugtatna.
Előre is köszönöm a válaszokat! Kérem, hogy olyanok írjanak, akik tényleg megértenek, és nem abortusz pártik, és fogalmuk sincs mi fáj nekem ezen.
Ez még most neked friss élmény, amin jár az agyad és talán nem a testvér lehetősége fáj igazán, hanem hogy az anya-képed borult(?). De gondolj bele abba, hogy anyukádnak ez egy régi fájdalom. Szerintem, ha jó a kapcsolatotok, megkérdezheted, hogy beszélhetnétek-e a róla, mert foglalkoztat, de hagyj időt a válaszra.
Az meg jó dolog, ha megkéred Istent, hogy mutassa meg (újra) az utat kettőtök között, és adjon erőt ahhoz, hogy te ne ítélkezz.
Én nem ítélem el az abortuszt, de ettől még én is érző lény vagyok és meg tudom érteni hogy számodra ez egy megrázó hír volt.
Hasonlót éltem át, mivel nekem 2 fiútestvérem halt meg (egy szülés közben, a másik koraszülöttként). Kicsi koromban végig bűntudatom volt hogy én itt se lehetnék ha ők élnének. Mivel a szüleim 2 gyereket akartak, de csak 4 terhességből sikerült.
Nyugodtan gyászold meg a testvéredet, ha vallásos vagy az még inkább segít ebben az esetben, mivel van valamiféle túlvilág. Ha hiszel Istenben akkor még ott van az a lehetőség is hogy átgondolod hogy nem véletlenül történt így és az okokat nem feltétlenül láthatod át.
Szerintem járj tovább pszichológushoz, mert olyasmin rágódsz,
1. ami nem a te bűnöd
2. nem tudtál volna rajta változtatni
3. semmi közöd/jogod hozzá.
"Nemrég kiderült, hogy a születésem előtt néhány évvel volt egy abortusza."
Arra még nem gondoltál, hogy TE voltál az, csak akkor még korán érkeztél? Így nincs mit meggyászolnod,mert itt vagy.
Nincs olyan, hogy "abortusz párti", döntés pártiak vannak. De ettől függetlenül ez a kérdés nem erről szól. Itt az a fontos, hogy gyötröd magad valami miatt, amiről nem tehetsz és nem is tudsz rajta változtatni. Ha jársz pszichológushoz, az jó, mindenképp beszélj vele erről, segítsen feldolgozni. Gyászold el magadban, ha te fontosnak érzed.
Viszont nem hiszem, hogy anyukáddal kellene erről beszélned. Biztosan nem élete legfényesebb időszaka volt amire szívesen emlékszik. Ha pedig beszélni akart volna róla veled, már megtette volna. Gondolom ismeri a véleményedet a témában, ezért is nem hozza föl.
"3. semmi közöd/jogod hozzá."
Mármint a saját testvére halálához? Mi van?
#9, el vagy tájolva, a testvére akkor lett volna, ha élve megszületik.
Kérdező:
A pszichológusod dolga, hogy ezt is segítsen a helyére tenni számodra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!