Ebben a helyzetben mit tehetnék?

Bocs, számítják....

Igazad lehet elvileg, de lehet nem felvételi tantárgy a terhességi idő kiszámolása.

Én egy régebbi évjáratú anyuka vagyok, és engem határozottan meglepett, hogy manapság a terhesség már nem 9 hónap.:)

Habár a kölök pont annyi ideig ül az anyja hasában, mint nagyanyám idején.

A baj nem azzal van, hogy a kérdező nem dolgozna, hanem egyetemre menne, hanem azzal van, hogy nincs mellette meg neki az, ami ehhez kell. A jól kereső partner, aki támogatja az ötletet és anyagilag is tudja finanszírozni.

Minden párnak a maga döntése, hogy ki dolgozik, ki nem, ki kit tart el, addig ameddig nem személyesen hozzánk jönnek pénzt kérni ez nem a mi dolgounk.

De a szülei nyakába varrni anyagilag mindent, főleg úgy, hogy aki keres, az nem is akarja, az nem oké. Annak kell felelősséget vállalni a babaért, aki megcsinálta. A kérdező tervei viszont odavezetnek, hogy ő kihordja, megszüli, aztán időben is meg anyagilag is a nagyszülők felelőssége lesz vagy 8-10 évig vele együtt. VAGY marhára nem olyan lesz a jövője, mint amilyennek elképzelte.

66# van egy rohadt nagy különbség mikor simán taníttatják a gyereket, meg mikor szül nekik mégegy gyereket, akire se ideje se pénze PLUSZ még taníttatni is kell. A kérdező nem egy 3 éves himihumi szakra akar járni, ami mellett ráér a babáját bölcsibe, oviba hordani. Ráadásul nem is a lakhelyén akar tanulni. Szerinted teljesen normális dolog a szüleire hagyományozni minden tekintetben 100%-ig egy újabb gyereket ÉS lelécelni mondjuk egy másik megyébe egy méregdrága egyetemre 6 évre? Még nyáron is az anyjáé lenne a gyerek, mikor a két havi nyári szünetéből 1 teljes hónapot főállásban dolgozik valamelyik kórházban, ami megint csak nem biztos ám, hogy ott van, ahol ő él.

Az még egy dolog, hogy szexel az ember és vállaljon felelősséget, meg besegítenek a szülők, de neki nem besegítenének a szülők, hanem gyakorlatilag HELYETTE meg a gyerek apja helyett kellene felelősséget vállalniuk egy újabb gyerekért, miközben már eleve van nekik három másik egyetlen keresőre! Gondolkozzál már jóember! Nem csoda, ha a kérdező apja ezt nem akarja. Lehet, hogy az is csoda, hogy ennyi terhet elbír és akkor még tetézni akarják ezt neki ezzel? Végzős középiskolásként meg még arra se lehet számolni, hogy majd a gyerek apját bíróság elé viszik, és kisajtolnak belőle legalább egy kis gyerektartást mert jó eséllyel az is valami 18 éves, aki még éveking munkahelyet se fog látni csak iskolapadot, úgyhogy nem lesz neki miből fizetni...

Utolsó, picikét el vagy tévedve, ha neked ugyanaz hozzájárulni az ember saját egyetemista gyerekének a megélhetéséhez, vagy finanszírozni ezt, és még pluszban eltartani és nevelni egy csecsemőt IS.

(egyébként rosszat találtál meg, mi a párommal építettük fel a közös egzisztenciánkat, beleértve a felsőoktatást is)

Egyébként olvastad a kérdést? .... "Az apa el akarja vetetni, a családi téren pedig anya támogat apa nem". ... - szóval KI is finanszírozza szerinted a babázást ebben a konkrét esetben????

"Ha van baba, ha nincs."

Fene tudja, szerintem nem mindegy.

Mi is finanszíroztuk a gyerekünk egyetemi tanulmányait, ráadásul külföldön. Voltak olyan időszakok, hogy az utolsó percben is kétséges volt, hogy a következő hónapra lesz-e pénz.

Vállaltuk, végigcsináltuk, megérte.

De, fene tudja, valahogy nem díjaztuk volna, hogyha közben a gyerekét is ránk hagyja. Igen, tudom, hogy ronda vagyok, de bizony az ő választása lett volna, hogy tanul, vagy gyereket nevel. Vagy ebben, vagy abban támogatjuk, de mintkettőt nem tudtuk volna vállalni.

Szerencsére nem is kellett. Annál több esze volt, minthogy ilyen helyzetbe hozza magát és minket.

"Felaldozod a gyereked az almaid niatt ami nem is biztos ?"

Kutya legyek, ha értelek. Milyen gyerekről beszélsz?

Egy 19 évesnek igenis arra kell törekednie, hogy az álmait valóra váltsa. Erről szól az élet. Különben megette a fene.