Ebben a helyzetben mit tehetnék?

Úgy látom, te máris szereted ezt a babát. És 3-4 hetes terhesség nincs, a fogantatáskor már két hetesnek veszik, tehát te jelenleg a 6-7 hét környékén vagy, vagy még később.

Őszinte leszek, én megtartanám, hiszen anyukád is támogat, szerintem apukád is megenyhül ha látja hogy komolyan gondolkozol, és úgy állsz eléjük, hogy már konkrét terveid vannak.

A szakmát én kihagynám, helyette míg otthon vagyok várandósan, és a pici babával, megcsinálnám a nyelvvizsgát, ha esetleg még nincsen meg, vagy előre tanulnék egyetemre(vannak neten anyagok hozzá).

Mikor a kicsi két éves, beadnám bölcsibe és elkezdeném az egyetemet, anyukaként szerintem kérhetsz egyéni tanrendet, ha meg nem, akkor is megoldható így. Nem egyszerű, hazudnék ha azt mondanám hogy könnyű, de ha kitartó vagy, akkor meg tudod csinálni. Az én évfolyamtársaim közül többen jöttek úgy, hogy már volt gyerekük, vagy az egyetemi évek alatt lettek terhesek, a legtöbbjük nem hagyta abba.

Anyagilag se lenne olyan rossz, járna a gyes, a családi, és az egyetemi szociális ösztöndíj legmagasabb összege, ez körülbelül 50-60 ezer egy hónapban, plusz minimum 10-12 ezer gyerektartás.

De neked kell eldöntened, az valószínű, hogy a gyerek apjára nem számíthatnál, de ha anyukád, és végül apukád is melletted állna, akkor kivitelezhető. Nehéz évek lesznek, de én belevágnék.

Választanod kell, vagy az álmaid, vagy a baba... Amennyiben anyukád támogat, értsd ezalatt azt, hogy nagyrészt átvállalja a baba körüli teendőket, akkor kihagysz egy évet, és ha megszületett, visszamész technikusira. Mondjuk az sem mindegy, hogy anyukád dolgozik-e. Ezzel nem vagyok képben, de azt hiszem ő is elmehet vele gyes-re. Az orvosit is csak úgy tudnád elvégezni, ha ő nevelné, ott még az is kevés, hogy besegít.

Úgyhogy ezt kérdezd meg tőle, aztán dönts. A kettő biztos nem fog menni egyszerre. Ha másik egyetemre szeretnél menni, akkor is egy másikat kell majd választanod, valami könnyebbet, és majd akkor ha óvodába tudod adni. Aki azt mondja, hogy gyerek mellett iskolába lehet járni úgy, hogy közben ő látja el a gyereket, az idióta. Olyan nincs.

Sakk-matt helyzetben vagy.

Személyes tapasztalat, hogy gyerek után orvosit végezni csak néhány erős hátterű (anyagi és segítség szempontból) és kiemelkedő képességű embernek sikerül. Amikor én kezdtem több kismama/kisgyerekes anyuka évfolyamtársam volt, sorra hullottak ki. Gyerekesek közül azok végezték el, akik akkor szültek, amikor már 2-3 évet elvégeztek.

A baj az, hogy akármit csinálsz, megbánhatod később. Lehet hogy kergetsz egy álmod (orvosi), ami soha nem fog összejönni, de cserébe elvetetted a gyerekedet és egy életen át bánni fogd. Az is lehet, hogy összejön, de úgy érzed, nem érte meg.

Aztán lehet megszülöd, és úszik a nagy álom. Akkor az lesz a baj, hogy ránézel a gyerekre, és bár nagyon szereted, mégsem teljes az életed, mert valami mégis "miatta" (valójában miattad!) úszott el. De az is lehet, hogy ez az egész soha nem fog eszedbe jutni, és életed legjobb döntése lesz megszülni azt a babát.

Szerintem ne itt szavaztasd meg, hanem üljetek le családdal, pasival megbeszélni, hogy hogyan tovább, ki mit szeretne, és TE döntsél. A következményeit ugyanis te fogod hosszabb távon viselni.

Nehéz helyzet az biztos...

Az előző válaszolók már mindent leírtak, én csak annyit szeretnèk hozzáfűzni, hogyha sem elvetetni, sem felnevelni nem szeretnéd, akkor esetleg az örökbe adás is megfontolandó. Persze tudom, az sem könnyű, de a babának jó élete lehetne... szerintem olvasgass utána, azzal semmit nem veszítesz. Neked kell döntened, próbálj meg minden lehetőséget számba venni!